A magyar labdarúgó-válogatott a szurkolók rasszista megnyilvánulásai miatt zárt kapuk mögött kénytelen lejátszani az Azerbajdzsán elleni, október 13-i hazai Eb-selejtező mérkőzését.
Sovány vigasz, és semmiképp sem jelent felmentést, hogy a két szomszédvár is erre a sorsra jutott. Az UEFA a drukkerek hasonló rendbontásai miatt a szlovák válogatottat is ugyanezzel a büntetéssel sújtotta. Ők az október 10-én esedékes selejtezőt játsszák majd így Wales ellen. Románia is ugyanígy járt. Szurkolói rasszizmus miatt, a román válogatott október 15-én, a norvégok elleni meccsen játsszanak zárt kapuk mögött.
Ha ez „csak” sporthír lenne, akkor nem ezen a hasábon hozakodnék elő vele. S mielőtt bárki azt hinné, hogy a gyűlölködés kizárólag közép-kelet-európai jelenség, hadd emlékeztessek a FIFA éves díjátadó gálájára (ami számunkra főként azért marad emlékezetes, mert az év legszebb góljának járó Puskás-díjat – a díj történetében először – magyar játékos, a 18 éves Zsóri Dániel kapta), melyen maga a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke ítélte el a stadionokban burjánzó rasszizmust.
A kirekesztő eszmerendszer mindennapjaink része. Hogy a futball apropóján beszélünk róla, annak oka, hogy a sportrendezvényeken történő gyalázkodás – a tv-csatornákon keresztül – százmilliókat mérgez (háborít fel). Arra nagyon ritkán akadt példa, hogy felsőbbrendűségét hangoztató ideológust, politikust kényszerítettek zárt kapuk mögé (vagy egyéb zárt intézménybe). A „hétköznapi” fajgyűlölőket sem vonja felelősségre senki.
Az UEFA a magyar–azerbajdzsán meccsről a tizennégy éven aluliakat nem tiltotta ki. A gyerekek a helyszínen nézhetik a mérkőzést, s természetesen szurkolhatnak is. A válogatott továbbjutása szempontjából az egésznek túl nagy jelentősége nincs, másra viszont óriási lehetőség kínálkozik. Remélem, sok ezer tizenéves lesz ott a stadionban, s mutat a felnőtteknek példát sportszerűségből, toleranciából. Bebizonyítják, hogy zárt kapuk mögött is lehet tiszta és nyitott a szív.
