Egyre több olyan nyugdíjassal találkozunk, beszélgetünk, aki egyedül él, mert gyermekei külföldön kezdtek új életet. És ahogy mondani szokták, az öreg fát már nem lehet átültetni, így az idős ember is a világ összes kincséért sem költözne el megszokott kis házából, nem hagyná el portáját, a baromfiudvart, a kertet. Így van ezzel a nagybégányi Gajdos Olga is, akinek a hozzátartozói- lánya, veje és három (12, 10 és 3 évesek) unokája – immár Magyarországon élnek. De mint elmondta, gyakran hazalátogatnak, az unokák például egész nyáron nála voltak. Élvezték a nagy udvart, a szabadságot, sokat játszottak, de segítettek is, ő pedig mérhetetlenül boldog volt, hogy vele töltötték a nyarat.
Olga néni egész életében az egyik beregszászi óvodában dolgozott szakácsként. Mindennap be kellett járnia, de nem bánta, hiszen szerette a munkáját.
– Jóval túl vagyok már a hetvenen, most már csak tolom a napokat. De mivel falun élek, mindig van mit csinálni. Ha öregesen is, de elvégzem a teendőket a házban, az udvaron, a kertben – jegyzi meg Olga néni.
Arra a kérdésemre, hogy mivel üti el az estéket, a nyugdíjas asszony elárulta, hosszú évek óta előfizetője lapunknak, mindig kiolvassa az újságot, érdeklik az aktuális hírek, a politika, és a többi rovat. Keresztrejtvényeket nem fejt, viszont az unokái igen, ezért minden egyes lapszámot eltesz, és amikor nála vannak a gyerekek, odaadja nekik, fejtsék meg a fejtörőket.
– Amióta az eszem tudom, azóta járt nekünk a Kárpáti Igaz Szó. A minap a lányom fel is hívta a figyelmemet, hogy a lap hamarosan a századik évfordulóját méltatja. Bizony nagy idő ez, és én nagyon szeretem ezt az újságot – árulta el, s örömmel jegyezte meg, hogy pár évvel ezelőtt egy kávécsomagot nyert, most pedig egy EKO élelmiszercsomaggal lett gazdagabb.
Hegedűs Csilla
