Olvasgatom a nemzetközi sajtószemlét, és az egyik hír láttán egyszerre vagyok jókedvű, mérges és végtelenül irigy. Történt ugyanis, hogy a múlt héten a dán parlamentben Mette Frederiksen miniszterelnök-asszony beszámolt róla, hogy kormánya – mivel az országban megtiltották a nagyvadak cirkuszi szereplését – vásárolt 4 elefántot, hogy azok nyugdíjas napjaikat egy kellemes vadasparkban, államköltségen töltsék. Mi több, mivel az egyik ormányos évekig szerepelt együtt egy Ali nevű tevével, és a két állat barátságot kötött, megvették a kétpupút is, hogy ne szakítsák el egymástól a cimborákat. A miniszterelnök ezt követően mondott köszönetet azért, hogy a terven felüli tevevásárt, dacára a sivatag hajójának arabus nevére, senki nem ellenezte (megjegyezném, Dánia igencsak helyénvaló szigorúsággal kezeli a migránskérdést), majd a teljes parlament frakciókon átívelő kacarászásba kezdett.
No, itt kezdtem úgy érezni, hogy mindjárt „eldobom az agyam”! Mert miféle országról is beszélünk? Egy cirka 43 ezer négyzetkilométeres sivár tengerparti homoksávon él 5,4 millió ember, plusz ott van a nyakukon Európa frizsidere, Grönland. Természetföldrajzi adottságaik szerint Európa koldusai kellene legyenek, siratva a viking aranykort és a mittudomén hányadik Keresztélyek hódításait, de nem. Ők inkább szorgalommal, öniróniával, humorral, összetartással, valamint a mindezeket megalapozó kiváló szociális és oktatáspolitikával vették a történelem megpróbáltatásait. A II. világháború során például a német megszállás legelején szépen összeszedték a zsidókat és villámgyorsan elküldték a transzportot, no hova? Nem ám Dachauba, hanem az SS orra előtt a semleges Svédországba!
Ma pedig azt látom, hogy Koppenhága a világ egyik legzöldebb, legélhetőbb fővárosa, a dán miniszterek bringával járnak a hivatalukba, a parti brack-vizeikben akkora csukák és sügérek élnek, amilyeneket csak álmomban látok, jó a focijuk, klassz a kézilabdájuk és még a Tuborg sör is jobb mint az Obolony. No és legfőképp parlamenti frakciókon átívelő konszenzus van a kiöregedett cirkuszi elefántok nyugdíja ügyében!!!
Mivel pedig valami hasonlóra Szépukrainánkban hiába várok már vagy negyed százada, hát lógatom az orrom. A kilátások szerint viszont valószínűleg addig fogom lógatni, míg ormány nem lesz belőle, és akkor végre talán elmehetek nyugdíjas dán elefántnak.
