Szerény, barátságos, a borkészítésről, hivatásáról lelkesen beszél. Családja nagyon fontos számára, de tudja, sokat kell azért dolgozni, hogy mindent megadhasson nekik, ezért olykor áldozatot kell hozni, de ha teheti, minden szabad percét velük tölti. Kikapcsolódni a vízparton, horgászás közben tud igazán. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Huszár Péter borász, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mezőgazda-mérnöki szak koordinátora.
– Sokan borászként ismerik, de nem csak ezzel foglalkozik. Mit lehet önről még tudni?
– Beregvégardói vagyok, az első négy osztályba a helyi, általános iskolában jártam, aztán a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanultam tovább. A zeneiskolában klarinétozni tanultam, valamint a népi és báli táncokat is elsajátítottam. 2002-ben felvételiztem a Munkácsi Mezőgazdasági Technikumba állatfelcseri szakra, jó volt, mert a technikumi évek alatt megtanultam az államnyelvet. Tanulmányaimat a Lembergi Nemzeti Állatorvosi Egyetemen folytattam, amit 2010-ben fejeztem be, majd rá két évre az MSC-t is elvégeztem. Egy ideig tevékenykedtem is ebben a szakmában, de 2015-től váltottam, és azóta a főiskolán dolgozom. Kezdetben az állattenyésztő-mérnöki szak koordinátoraként, jelenleg a mezőgazda-mérnöki szak koordinátora vagyok, emellett van néhány órám a méhészeti kihelyezett képzésen, s a gyakorlatot is én szoktam vezetni a hallgatóknak.
– Mikor kezdett borkészítéssel foglalkozni?
– Azok közül akik kertes házban laknak, szinte mindenkinek van egy pár tőke szőlője, amiből bort készíthet. Édesapám is így élt, és mivel kereskedő volt, látta benne a lehetőséget, hogy nagyobb léptékben foglalkozzon a borkészítéssel. Az igazi nagy lépés a ’90-es évek végén következett, amikor már több ezer liter bort készített, s a környéken értékesítette azt. Én és a bátyám már egészen kissrác korunk óta segédkeztünk a szőlőszedésben, a borkészítésben, nem csoda, hogy megszerettük ezt a tevékenységet, és családi vállalkozásként mind a mai napig űzzük. Most már a három család együttműködve próbál boldogulni Kárpátalján. Mára szépen felfejlesztettük a borászatot, pincénkben borkóstolót alakítottunk ki. Úgy vettük észre, hogy van rá igény, ezért további fejlesztéseket tervezünk, gondolok itt a kínálatra, a technológiára. Reméljük, egyszer igazán neves borásznak számítunk majd Kárpátalján. Ezen kívül, ugyancsak családi vállalkozásban, már növények termesztésével is foglalkozunk.
– Igazán nagy szeretettel beszél a tevékenységükről, de úgy hiszem, ehhez határozottságra is szükség van. Ön az?
– Elég fiatalon elkerültem otthonról, a 16-ik születésnapomat már a munkácsi kollégiumban ünnepeltem, ebből kifolyólag a helyzet „elvárta” tőlem, hogy a határozottság már akkor kialakuljon. Ha meghoztam egy döntést, vagy jó volt, vagy sem, vállaltam a felelősséget, és ez jellemző rám mind a mai napig.
– Hogy áll a pontossággal?
– Kering az interneten egy jó kis idézet, miszerint bármit vissza lehet az embernek adni, a pénzét, a vagyonát, de az idejét nem. Én sajnos nem tudok annyira pontos lenni, amennyire szeretnék, ebben kellene még fejlődni. De az is igaz, hogy sokszor nem rajtam múlik a pontatlanság, ám minden esetben, igyekszem a megígért időpontban ott lenni, mert az időt elrabolni más embertől nagyon csúnya dolog, hiszen mindenkinek csak 24 óra van egy napban.
– A sok munka, elfoglaltság mellett a társadalmi életben is aktív. Mióta elnöke a Kárpátaljai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetségének?
– Szövetségünk 2017-ben alakult a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetség (KMVSZ) szárnyai alatt. A KMVSZ-nek ugyanis van egy megszokott programsorozata, ami mellett nem tudott úgy odafigyelni a fiatal vállalkozókra, ahogy szeretett volna. Akkoriban egyre-másra adódtak a pályázati lehetőségek, és sok fiatal vállalkozó ismerősöm, barátom járatlan volt az üzleti világban. Ezért gondoltunk arra, ha már megalakult a szövetség, elsősorban a fiatalokat szeretnénk segíteni azzal, hogy különböző szakemberek bevonásával bevezetjük őket az üzleti élet rejtelmeibe. Azt szeretnénk elérni, hogy egy fiatal se mondja, hogy nem éri meg Kárpátalján vállalkozni, mert igenis megéri, csak bizonyos dolgokat meg kell tanulni, és a szabályokat betartani. Nem mellesleg a Beregszászi Városi Tanács legfiatalabb képviselője vagyok.
– Be tudja osztani az idejét?
– Nehezen. A főiskolán többször is felajánlották már, hogy vállaljak teljes állást, de ezt visszautasítottam, és nem azért, mert nem szeretem azt a pezsgést, ami ott van, vagy nem szeretném minden reggel látni az épület homlokzatán a magyar címert, ami óriási lelki erőt ad a mindennapi életben. Az időbeosztás mindig másként alakul, mert van, amikor több figyelmet kell a családi vállalkozásra fordítani, ha szüret van, arra, ha tavaszi, vagy őszi vetés van, akkor arra, és így tovább.
– És akkor a családról, feleségről, gyerekekről nem is beszéltünk…
– Így van. A feleségemmel 2010-ben egy igen szép helyszínen, egy esküvőn ismerkedtem meg, 2012-ben mi is összeházasodtunk, azóta három gyönyörű gyermekünk született. A legidősebb, Péter első osztályos a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában, Amira négyéves lesz január elsején, Dániel pedig a nyáron volt kétéves. Imádom őket, de sajnos velük sem tudok annyi időt tölteni, amennyit szeretnék, de amikor kell, akkor ott vagyok.
– Ez nem lehet egyszerű?
– A jelenlegi kárpátaljai helyzet közel sem egyszerű, ki kell használni az adódó lehetőségeket. Persze nem akarok minden labdát leütni, de igyekszem középúton maradni a család és a vállalkozási munkafolyamatok között. Úgy gondolom, még így is sokkal többet vagyok a családommal, mint azok, akik rákényszerültek arra, hogy külföldön dolgozzanak. Viszont a családomnak biztosítani akarom a szilárd pénzügyi hátteret.
– Péter már nagyfiú. Szoktak kizárólag apa-fiú programokat szervezni?
– Egyelőre még nincs olyan program, amit Péter csak velem csinálna, a mindennapok jövés-menése után sokszor csak késő este érek haza, és akkor ő már alszik. Viszont a minap, amikor egy egyhetes tanulmányi útról érkeztem haza Gödöllőről, éjszaka tizenegy órakor még mindenki fent volt, a legkisebb is apát várta, s miután örömtáncot lejtettek, pillanatok múlva már aludtak is. A vasárnapok viszont csak a családé, ebéd után az udvaron játszunk a gyerekekkel, labdázunk, Péter most tanul görkorizni, amiben igyekszem neki segíteni, a biciklizésen már túl vagyunk.
– Baráti, családi közös programokat szoktak szervezni?
– Bátyámékkal szoktunk együtt „bandázni”, ők is három gyermeket nevelnek, s közös barátaink is vannak, akik társulnak egy-egy összejövetel erejéig, és természetesen mindenhol ott vannak a gyerekek is.
– Kerti partikon a férfiak átveszik a sütés-főzés jogát a feleségektől?
– Szinte nyolc éven keresztül kellett főznöm magamnak, és rájöttem, hogy ez nem az én világom. A kerti sütögetés viszont már teljesen más, azt nagyon szívesen csinálom, mert közben a fiúkkal jókat beszélgetünk, borozgatunk, jó bor pedig mindig akad, akármit is készítünk, legyen az hal, grillcsirke, vagy saslik.
– Van hobbija?
– Igen. Nagyon szeretek horgászni. A vízparton tudok teljesen kikapcsolódni, horgászás közben semmi nem jár a fejemben, csak a halra koncentrálok és a nyugalomra.
– Bár még fiatal, sok helyen megfordult, mint kiderült, hamar kirepült a családi fészekből, s számos emberrel megismerkedett. Jó emberismerőnek tartja magát?
– Mindig figyelem az embereket, és ha egy idegen odajön hozzám, arra gondolok, vajon milyen okból teszi. Sokszor feleslegesen azon pörög az agyam, hogy bizonyos események miért vannak, de sajnos olyan világban élünk, hogy az embernek oda kell figyelnie arra, kiben bízik meg, és kiben nem. Kit nevez ismerősének, vagy barátjának, vagy ki az, akivel a két lépés távolságot meg kell tartani. Ezen a téren értek már meglepetések, de alapjában véve jó emberismerőnek tartom magam.
– És megbízik embertársaiban?
– A bíróságon is az ügyvéd igyekszik ügyfele ártatlanságát bizonyítani, és sokszor neki van igaza. Én is úgy vagyok vele, hogy amíg nem ismerem, hajlamos vagyok megbízni az emberekben, mert nem tudhatom, hogy milyen.
Ám amikor valaki ezt a bizalmat eljátssza, utána akár ügyvéddel is bizonyítaná az ellenkezőjét, én már nem hiszek neki.
Hegedűs Csilla
