A Tiszapéterfalvai Képtár rendszeresen ad otthont vidékünk festőművészei kiállításának. Így volt ez november 21-én is, amikor a kárpátaljai képzőművészet legjeles képviselőjének, Erfán Ferencnek a tárlata nyílt meg. A kiváló művész – aki kisplasztikáival és festményeivel egyaránt kivívta a közönség megbecsülését – ezúttal csendéleteiből, tájképeiből és portréiból válogatott összeállítással örvendeztette meg a tiszaháti művészetkedvelőket.
A tárlatmegnyitón elsőként Pősze Henrietta, a helyi képtár és tájmúzeum igazgató asszonya köszöntötte az igen szép számmal megjelenteket. Az intézményvezető ismertette az idén hatvan esztendős művész életútját, naturalizmusból, impresszionizmusból, posztimpresszionizmusból összegyúrt, saját látásmódjával és ecsetkezelési technikájával fűszerezett jellegzetes, egyedi stílusát, majd a művésztárs, Mankovits Tamás vette át a szót. A magyarországi pályatárs részletesen elemezte barátja – aki esetében igazán elmondhatjuk, hogy nem esett messze az alma a fájától, hiszen Erfán Ferenc Boksay-unoka – alkotói sajátosságait: a portrék lélekábrázoló erejét, a tájképek dinamikus hatását és a csendéletek életszerűségét. Vári Fábián László József Attila- díjas költő a művész életútjáról szólva kiemelte a Révész Imre Társaság létrehozásáért tett erőfeszítéseit és azt, hogy neki köszönhetően Kárpátalja megőrizhette egyedi hangját és stílusát az európai művészeti világban. A rendezvény nyitó- és záróakkordjaként a megjelenteket zongorajátékával a szó szoros értelmében elvarázsolta Engi Erika zongoratanárnő, nyugodtan kijelenthetjük zseniális tanítványa, Paládi Máté, valamint a Tiszacsillag Kórus hölgyei is megcsillogtatták énektudásukat.
Matúz István
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
