Az energiamegmaradás törvénye szerint az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni.
Ilyenek ezek a vírusok is. Habár néhányat képesek vagyunk elpusztítani, mutálódnak, átalakulnak, állandóan jelen vannak. Rengeteg baktérium és vírus él bennünk. Becslések szerint naponta körülbelül 30 milliárd vírus szívódik fel a szervezetünkbe a bélrendszerünkön keresztül.
Több mint valószínű, hogy ez az új koronavírus sem fog eltűnni egy-két hónapon belül, s az is lehet, hogy pár év múlva újra megjelenik. Az pedig szinte biztos, hogy az elkövetkező években sok ilyen ismeretlen kórral fogunk még találkozni. Rettegnünk kellene emiatt?
Fontos az óvatosság, és az is normális, hogy az ember tart az ismeretlentől. Viszont csak úgy, mint a vírusoknak, nekünk is át kell alakulnunk, alkalmazkodnunk kell az új valósághoz, ki kell hoznunk belőle a legtöbbet.
Ez már nagyon sok szférában meg is látszik. A karantén bevezetése óta egy-egy szervezet olyan lépéseket tett előre, amire lehet csak jó pár évvel később került volna sor, ha nem üti fel a fejét a vírus.
Nem mintha örülnék, hogy ilyen méreteket öltött ez a járvány, de ebben is meg kell látni a jót. Mint mindenben. Csak így lehet kibírni az ilyen vészterhes időket, amikor minden kilátástalannak tűnik, és a bizonytalanság lebeg felettünk.
Sokakban eluralkodik ilyenkor az az érzés, hogy tehetetlen, meg van kötve a keze, hiszen az élet számos területén korlátozásokat vezettek be. A 2020-as év fele, úgy ahogy van, mehet a levesbe, gondolják.
Itt az ideje, hogy abból főzzünk, ami van.
Ha eddig azt hittük, az interneten megtalálunk mindent, most ez többszörösen beigazolódik. Nagyon sokan ingyenes tartalmakat tettek közzé a közösségi oldalukon, hogy ezzel próbálják elviselhetőbbé tenni ezt az időszakot. Egy kis böngészéssel, a nyelvtanfolyamoktól kezdve a testépítő edzésterveken és hímzési technikákon, illetve különleges recepteken keresztül, az elmúlt idők legpatinásabb komolyzenei koncertjeiig bármit megtalálunk online.
Minden elérhető, és folyamatosan bővül. Most csak az unatkozik, aki unatkozni akar. Arról nem is beszélve, hogy fel is lehet állni a számítógéptől, és akinek van kertje, udvara, rengeteg teendő várja őt ott is.
Ha valamit hozzá tudunk adni a „közöshöz”, ha valamivel mi is tudunk segíteni ebben az embert próbáló időszakban, tegyük meg. Nem kell rögtön profi videóssá válni, vagy feltalálni a spanyolviaszt. Ha mi azzal segítünk, hogy elvégezzük a bevásárlást a nagyszüleink helyett, vagy vigyázunk a szomszéd kisgyerekre, aki most nem jár óvodába – már sokat tettünk, és hasznosnak érezhetjük magunkat. Ha nincs szükség ilyesmire a környezetünkben, akkor csak vegyük fel a telefont, és hívjuk fel a magányos rokonunkat vagy az egyik régi ismerősünket. Hálás lesz, mert ebben a bezártságban talán épp csak arra volt szüksége, hogy megkérdezze valaki, hogy érzi magát.
A karanténmegmaradás törvénye tehát röviden: a bezártságban töltött időnk nem múlik el haszontalanul, ha átalakítjuk önfejlesztéssé, harmóniává, minőségi idővé és odafigyeléssé.
