Vannak helyzetek, melyekben nincs jó megoldás. Legfeljebb a rossz, illetve a kevésbé rossz között lehet választani. A ránk zúdult világjárvány ilyen kihívás elé állította – ez esetben nem túlzó a fogalmazás – az emberiséget. A politikai, állami vezetők, a szakemberek néha egymásnak és önmaguknak is ellentmondó nyilatkozatai, döntései, utasításai csak fokozzák azt a félelmet, melyet a kór terjedése amúgy is elviselhetetlenné tesz.
Az amorf körülmények közepette az emberben könnyen felülkerekedhet a teljes elutasítás, esetleg a feltétlen beletörődés, a logikus helyett a végletekben gondolkodás.
Ukrajna lakosságának 68 százaléka tartja ésszerűnek a vesztegzár fenntartását, viszont 81 százaléka úgy véli, hogy ideje enyhíteni egyes tilalmakon.
A New Image Marketing Group felmérése szerint a vesztegzár ellenzőinek aránya 32 százalék.
A megkérdezettek négyötöde azon az állásponton van, hogy már most fel lehetne oldani a parkok, pihenőövezetek látogatásának tilalmát. 70 százalék van az iparcikket árusító boltok megnyitása mellett, 55 százalék újraindítaná a tömegközlekedést, 60 százalék a szolgáltatásokat. A többség támogatja a játszóterek, sportlétesítmények megnyitását.
A megkérdezettek közel harmadának elfogyott minden megtakarítása, a fele legfeljebb még egy hónapig képes ellátni magát.
Kéthavi tartalékkal 8, háromhavival 6 százalék rendelkezik. Egy évre, illetve ennél hosszabb időre elegendő megtakarítása 8 százaléknak van – áll a zn.ua hírében.
Meglepően hasonló eredményeket rögzített egy erdélyi felmérés is. Ott a megkérdezettek 42 százaléka tart attól, hogy rövid időn belül már a legalapvetőbb szükségletei kielégítésére sem lesz lehetősége.
A tények tehát azt bizonyítják, hogy a lakosság jelentős részének (s nemcsak Ukrajnában) kezd elege lenni a bezártságból,
hiányzik – legyen bármilyen sivár, monoton, esetleg megterhelő, zaklatott – a korábbi, megszokott élete. Nincs ebben semmi meglepő. Mint ahogy abban sincs, hogy a folyamatos veszélyhelyzet kiszámíthatatlan reakciókat szül. A bizonytalanság egyesekből agressziót, másokból passzivitást vált ki.
Félő, ha az (orvos)tudomány záros határidőn belül nem lesz képes felülkerekedni a járványon (vagy a vírust nem győzi le valami más), ha a politika alakítói nem hagynak fel a látszat, s ami legalább annyira káros, a felelőtlen, másra mutogatás gyakorlatával,
a koronavírus-támadás után újabb járvány fenyeget – az általános elégedetlenség és kiábrándultság pandémiája.
Wales, Orwell látomásánál embertelenebb jövő.
Horváth Sándor
