Amikor egy évvel ezelőtt elnökké választották Volodimir Zelenszkijt, kritikusai – akikhez a nyugati sajtó egy jelentős része is csatlakozott – az új elnök Igor Kolomojszkij oligarchához fűződő kapcsolataira hívták fel a figyelmet. Való igaz, Kolomojszkij médiabirodalmának támogatása döntő szerepet játszott Zelenszkij sikerében – gondoljunk csak arra, hogy A nép szolgája című sorozatot az oligarcha tulajdonában lévő 1+1 csatorna vetítette –, beiktatása után pedig Andrij Bohdant nevezte ki az Elnöki Iroda vezetőjének, aki korábban Kolomojszkij tanácsadója és ügyvédje volt. A nevezett pénzemberhez köthető képviselők szép számmal kerültek be a parlamentbe is a nyári előrehozott választások alkalmával az immár pártként és nem sorozatként funkcionáló Nép Szolgája „márkanév” alatt, Bohdan pedig az első hónapokban szinte árnyékként követte mindenhová a tapasztalatlan elnököt.
A választások nagy vesztese egy másik oligarcha, Rinat Ahmetov lett. Az Ellenzéki Blokk kettészakadása után külön induló és Ahmetovhoz közel álló Olekszandr Vilkul az elnökválasztásokon jelentősen alulmaradt a dél-kelet-ukrajnai szavazókért folytatott versengésben, a parlamenti választásokon pedig az általa vezetett pártszövetség sem tudta átugrani az öt százalékos küszöböt. Az oligarcha másik „projektje”, Oleg Ljasko radikális pártja is kiesett, így az ország leggazdagabb emberének számító Ahmetov „közvetlen” parlamenti jelenléte néhány egyéni képviselőre és pár kormánypárti bizalmasra olvadt.
Így 2019 nyarán-őszén úgy tűnhetett, Kolomojszkij egyedül tudja majd mozgatni a szálakat a háttérből, Ahmetov pedig örülhet, ha komoly érdeksérelem nélkül megússza. Azonban néhány hónap alatt fordult a kocka. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által követelt banktörvény körüli viták nem csupán a kormánypárton belüli, az ún. „szoroszjáták” IMF által pártolt csoportja és a Kolomojszkijhoz köthető képviselők közötti ellentéteket élezték ki, de a nyugati partnerek, elsősorban az amerikai demokratákhoz közeli struktúrák számára is egyre elfogadhatatlanabbá vált a dnyipropetrovszki oligarcha személye, aki a banktörvény elleni harcán túl az amerikai impeachment eljárás körüli csatározásokba is belefolyt a „szoroszjáták” elleni küzdelem során.
Ezt a megosztottságot használta ki Rinat Ahmetov, aki felajánlva szolgálatait – és elsősorban az általa ellenőrzött médiabirodalmat – mintegy elvágta a Nép szolgája párton belüli konfliktus gordiuszi csomóját, a stabil támasz ígéretét nyújtva a kereszttűzbe került elnöknek.
Az Ahmetovhoz közeli képviselők így természetesen készségesen megszavazták a „Soros-fióka” Honcsaruk-kormány távozását – Kolomojszkijjal, valamint az Ellenzéki Platformmal együtt –, hiszen a miniszterelnök helyére az oligarcha embere, Denisz Smihal került. Ezután pedig megszavazták a föld- és a banktörvényt is, ezúttal a „szoroszjátákkal”, valamint Porosenkóval közösen, és a Kolomojszkij-csoport ellenében. Bizonyos szempontból Ahmetov lett tehát a mérleg nyelve, aki az Elnöki Iroda olykor egymásnak is ellentmondani látszó kezdeményezéseihez biztosítani tudja mind a szavazatokat, mind a médiatámogatást.
Eközben pedig egyre több pozíciót foglalnak el a hozzá közeli személyek, és a Nyugat szemében is a „jó” oligarcha képében tűnik fel Kolomojszkijjal szemben.
A szerepcsere ráadásul nem szorítkozik a hatalmi pozíciók szférájára, hanem mondhatni világnézeti vonatkozásai is vannak. Míg Kolomojszkij Majdan-barátként és a szeparatizmus elleni küzdelem támogatójaként volt ismert, addig a donecki Ahmetov a Régiók Pártja mögött álló oligarchaként inkább az ellenkező oldalt képviselte. Ehhez képest ma a Kolomojszkijhoz közelinek tekintett képviselők, mint Olekszandr Dubinszkij és Makszim Buzsanszkij a Majdan utáni Ukrajna kritikusai közt már-már hangadóvá váltak, míg Ahmetov tévécsatornái egy sor olyan figurát futtatnak, akik éppen a forradalom és az utána következő időszak arcainak tekinthetők.
Persze nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a két oligarcha közti helycsere okai sokkal inkább üzleti, mint ideológiai jellegűek.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet elemzője
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
