Hogyan hat a karantén a szenvedélybetegekre?
A csongori misszió legjobb referenciája a meggyógyult emberek. Számos szenvedélybeteg szabadult már meg függőségétől a gyógyító heteken, ami, mint vallják, egyedül Istennek köszönhető. Id. Pocsai Sándort, a misszió vezetőjét arról kérdeztük, hogyan befolyásolja a karantén és a számos korlátozás a szenvedélybetegek életét.
– Miben rejlik a misszió sikeressége?
– Ahhoz, hogy mi segítséget nyújtsunk az embereknek, nekik kell rájönniük, hogy a lelki dolgokat kell előtérbe helyezni. A kapaszkodó, a megoldás előttünk van.
Csongoron Igével gyógyítunk, itt Biblia van az emberek kezében.
A 12 nap alatt elmagyarázzuk, hogy Isten az embert nem rabságra teremtette, nem függőségbe kárhoztatta, hanem szabad embernek akarja látni. A bűn tett minket tönkre. Elméletben tudjuk, mit kellene csinálni, csak épp erőnk nincs ahhoz, hogy megvalósítsuk. Isten ebben nyújt segítséget. Nélküle, saját erőnkből nem lennénk képesek változni. Mi a misszióban megtérésről és új életről beszélünk. De az, hogy valaki új életet kezd, nem csak abban nyilvánul meg, hogy iszákos volt, és most már nem iszik. Attól, hogy az alkoholtól megszabadult, ő még ugyanolyan tehetetlen, romlott természetű ember marad, aki egy másik függőségbe esik – például megduplázza a nikotinbevitelt, a kávéfogyasztást –, durva természet marad, léha életet él, ha nincs jelen az életében Isten. Nélküle ez ugyanolyan függőség, csak egy másik cellába vándorolt át az illető. Ahhoz, hogy azt mondhassuk, valóban megszabadultunk, az egész embernek meg kell változnia, nem csak bizonyos részeinek, cselekedeteinek.
– A karantén idején nagyon sokan otthon maradtak, ugyanabban a közegben, ahol évekkel ezelőtt elkezdtek inni. Lehet, most még nehezebb helyzetbe kerültek, mint akkor. Azok esetében, akik már egyszer letették a poharat, most, a korlátozások nyomása alatt, nagyobb az esélye annak, hogy újra utána nyúlnak?
– Úgy gondolom, akit az Isten megszabadított, az nem fog újra hozzányúlni. Ő már kapott egy másik örömöt. Egy belső ujjongás, a szabadítás öröme él benne, hogy Isten kihozta őt abból a függőségből, amiben élt. Ez az öröm mindennél nagyobb, nem kell más, mámorító hatás. Én magam is tapasztaltam a függőséget, és tudom, miután valóban megszabadul tőle az ember, Isten által, már nem jut eszébe, hogy visszatérjen hozzá.
A misszió munkatársai vallják, a gyógyszer nem megoldás.
A nyugtatók nem adnak szabadságot. Id. Pocsai Sándor elmondta, nem mindenki szabadul meg, aki elmegy Csongorra.
Még akkor sem, ha már 5 vagy 6 éve nem töltöget magának. Ha az Isten nem lép be az életébe, akkor ő ugyanolyan elesett ember marad, ahogy a Biblia mondja, az óember természetétől kell megszabadulnia. A Szenvedélybetegeket Mentő Misszió célja a függők teljes életfordulatra, megtérésre, új életre, az új életben való megmaradásra segíteni, vezetni azáltal, hogy Krisztussal személyes kapcsolatra jussanak, ezt a kapcsolatot megtanulják megtartani, ápolni, ebben növekedni.
– Azoknak sem lehetett könnyű ez az időszak, akik még a folyamat elején járnak. Mikor kaphatnak újra lelki táplálékot a szenvedők?
– Épp vége lett a hagyományos gyógyító hetünknek, amikor bevezették a korlátozásokat. Sokan szenvednek már a közösség hiánya miatt. A gyógyultak nagy része visszajár az alkalmakra 1-2 napot szoktak nálunk tölteni és erősödni, illetve bíztatni a szabadulni vágyókat személyes bizonyságtételekkel.
Általában minden hónap utolsó vasárnapján kiszállunk egy-egy gyülekezetbe, ahol összegyűlnek a szabadultak, ahol ugyanúgy bizonyságot tesznek az életükről és együtt adunk hálát érte. Tudjuk, hogy mi csak eszközök vagyunk, egy műhely, ahol Isten munkálkodik. Az elmaradt gyógyító és evangélizációs heteket már nem tudjuk bepótolni, de a csendesnapokat megpróbáljuk. Az éves programunk megtalálható a honlapunkon, illetve az egyházmegyei naptárakon is fel van tüntetve.
– Nem csak az alkoholizmus fenyeget minket manapság. A karantén alatti bezártságban egyéb függőségek is kialakulhatnak.
– Így van. Börtönben érezhetjük magunkat, amit valamivel megpróbálhatunk „szebbé“ tenni, legyen az bármi, amiben örömünket leljük. A közösség hiánya is nyomasztó. Annak az embernek, aki hozzászokott a társasághoz, most nagyon nehéz. A gyülekezetben is látjuk, hogy vágynak már a személyes találkozásra.
A youtube-csatornánkra rendszeresen feltöltünk prédikációkat, de ez olyan, mint az infúzió, várjuk a valós alkalmakat.
– Hogyan tudnak segíteni otthon a családtagok?
A legtöbb szabadulni vágyót maguk a szabadultak hozzák a Misszióba, amikor maguk is visszajönnek bizonyságot tenni.
A családban biztos van valaki, aki már hallott a misszióról vagy tapasztalta is, és elmondja, mit élt át, hogyan sikerült átadnia az életét Istennek. Azt, amit a misszióban átélnek, általában nem tudják megfogalmazni, csak azt mondják, hogy jó volt, meg kell másnak is tapasztalni. Az orvosokhoz is úgy megyünk, ha tudjuk, hogy kedves, jó keze van, másokat is meggyógyított már, ajánlják nekünk. A mi hírünket is azok viszik és terjesztik, akik átélték itt a szabadulást.
–A depresszióval hogyan tudunk megbirkózni?
– Nagyon sokan keresnek fel minket ezzel a betegséggel. A depresszió általában a huzamosabb ideig tartó és erős stressz miatt alakul ki. Most ebből kijut mindenkinek. Van, aki a havi bére miatt aggódik, problémás a gyerek, nincs itthon a férje vagy épp az, hogy már túl sok időt töltött itthon, nem tud visszamenni pénzt keresni.
A Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központba csütörtökönként járunk, ott is közösen imádkozunk.
Az orvosokkal jó kapcsolatot ápolunk, akik elmondják a függőknek, a megoldás Csongoron van. Sokakkal sajnos csak azután tudunk foglalkozni, miután felírják nekik az antidepresszánst vagy a nyugtatót, mert abban az állapotban, annyi álmatlan éjszakán után, amíg fizikailag nem hozzák rendbe, nem is tud az Igére figyelni. De kizárólag a gyógyszerek hosszú távon nem jelentenek megoldást, azzal csak leszedálják magukat, holott a lelkület kellene meggyógyítani.
– A szenvedélybetegség összefüggésben lehet a gyermekkorral?
– A függőségre való hajlam sokaknál azért alakul ki, mert nehéz gyermekkoruk volt vagy elszenvedtek valamilyen törést. Verték, molesztálták, megalázták, hazugságra kényszerítették, neki kellett menni a szomszédba borért, hitelbe kérni az alkoholt a boltban.
– Mostanában már az sem ritka, hogy az ember „jó dolgában vész meg”.
– Mert nincs mit csinálniuk. Nem jó taktika, amikor a külföldről hazajött édesapa pénzzel próbálja kompenzálni azt az időt, amit nem tudtak együtt tölteni a gyermekkel. A kicsi nem tud mit kezdeni az ajándékkal, és jó eséllyel valamilyen káros szenvedélyre költi, bajba keveri magát. Sajnos még sok felnőtt sem képes gazdálkodni a pénzzel, elherdálja; aztán újra futni kell érte, hogy legyen.
– Hogyan kerüljük el a függőséget?
– Minél előbb keressük az Istennel való kapcsolatot. Olvassunk Bibliát, még akkor is, ha ez unalmasnak tűnik. Ez az alap, ez az egyetlen útmutató, amely segít visszatalálni Istenhez.
Simon Rita
A Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió 1997-ben kezdte el működését Csongoron. A magyarországi Kékkereszt, Iszákosmentő Misszió mintájára indult a Kárpátaljai Református Egyház patronálásával. Azok imádsága talált meghallgattatásra Istennél, akik évek óta hívő szívvel könyörögtek ezért a lehetőségért. Fontos, hogy felekezettől függetlenül jöhetnek ide a szabadulni vágyók, hiszen a szenvedélyek bármely felekezetű embert rabul ejthetnek.
A Misszió munkatársai a csoportos és személyes beszélgetések idején segítenek abban is, hogy a betegeknek ne maradjanak megválaszolatlan kérdéseik, és megtanulják lerakni terheiket Istennél, mert azokat cipelve újra csak az alkohol mámorába a káros szenvedélyekbe menekülnének.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
