Nagyon elgondolkodtató és tanulságos reakciókat szül a társadalomban a Covid-19 fogalma. Egy biztos: ennek a vírusnak a nevét nem felejtjük el, amíg élünk. Alapjaiban rendezte át az életünket a pandémia, megkockáztatom, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Megváltoztak a szokásaink, nőtt a bizalmatlanság, másként reagálunk, ha tüsszentenek a közelünkben vagy valakinek láza van.
Amikor csak elkezdődött ez az egész mizéria, már akkor is azt írtam, hogy szerintem egy világméretű átverésnek vagyunk az elszenvedői. Az azóta eltelt hetek, hónapok csak megerősítettek vélekedésemben.
Lapunk Facebook-oldalán nemrég azt kérdeztük olvasóinktól, hogy van-e az ismerőseik körében covidos? A több száz szavazó elsöprő többsége azt válaszolta, nemhogy a saját ismeretségi körükben, de még a barátaik, rokonaik ismerősei között sem tudnak fertőzöttről. Ám nemcsak a KISZó olvasói viszonyulnak ennyire szkeptikusan és tagadóan mindehhez. Egy országos közvélemény-kutatás is arra a megállapításra jutott, hogy a lakosság több mint kétharmada mesterséges kitalációnak véli e járványt.
Az ukrajnai helyzet egyébként is kérdőjelek sokaságát szolgáltatja. Miközben nálunk a környező országokhoz viszonyítva sokkal szigorúbb karanténintézkedéseket rendeltek el, a statisztika tanúsága szerint mégsem sikerült megállítani, de még csak lefékezni sem a betegség terjedését. Még inkább hitelteleníti az itteni helyzetet, hogy egyre többen és egyre több konkrétummal beszélnek arról, hogy pénzt lehet keresni azzal, ha valaki hajlandó „covidossá” válni.
A szomszédos országokban kezd teljesen normalizálódni a helyzet, nálunk viszont továbbra is csak a riogatás megy, és szigorítások tömkelegével teszik elviselhetetlenné az egyébként is nehéz hétköznapokat. Ukrajnában hosszú időre leállt a teljes tömegközlekedés, zárva tartottak az üzletek, kávézók, ma is csukva vannak még az óvodák, miközben a szomszédos Magyarországon egy pillanatig sem volt ilyen brutális megkötés, sőt, ma már ott tartanak, hogy a sport- és tömegrendezvények is megtarthatók, a hétvégén például több stadionban is tízezrek szurkoltak, itt pedig még a sajtót is kitiltják a focimeccsekről.
Megoszlanak a vélemények, hogy miért van ez így. Egyesek szerint a rémisztő betegszámmal Kijev pénzt próbál kisajtolni nemzetközi partnereitől, mások úgy vélik, a 64 milliárd hrivnyával feltöltött állami Covid-alap pénzforrásait szeretnék az utolsó kopijkáig felemészteni, van, aki úgy gondolja, saját állampolgáraik előtt zárják be a külföldi munkavállalás jelentette kapukat, hogy ezzel még olcsóbbá tegyék a helyi munkaerőt, amire a földpiac megnyitása után óriási igény mutatkozhat. A forgatókönyvek és magyarázatok tárháza igen gazdag, az emberi fantázia ilyenkor hajlamos meglódulni és összeesküvés-elméletek sokaságát kiötletelni.
Egyvalami biztos: az emberek alaposan belefáradtak ebbe, a karantén miatti leállás milliókat sodort pénztelenségbe, az elkeseredettség dühbe csap át, ami teljesen érthető. Nagyon tanulságos az is, amint sokan a koronavírussal kapcsolatos híreinkre reagálnak. A szitkozódókat különösebben az sem érdekli, hogy a sajtó, funkciójánál fogva, csak az egészségügyi hatóságok által közölt hivatalos adatokat teszi közzé…
A koronavírust tagadók – és itt kell bevallanom, én is ennek a tábornak vagyok a tagja – valószínűleg csak úgy hinnék el ennek az ellenkezőjét, ha saját bőrükön tapasztalnák meg a vírus létezését. Ezt persze senkinek sem kívánom! Ám hallom is részükről a reakciót: hogy lehet elkapni azt, ami nincs?
