A Novoje Vremja terjedelmes interjút közölt a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnökével, akit a szerző az ukrán politikai elit nehézsúlyú tagjának titulál. Az alábbiakban e beszélgetés feldolgozását ajánljuk figyelmükbe.
– Ön egy bonyolult, etnikailag sokszínű régiót irányít. Magyarország például aktívan támogatja a kárpátaljai magyarokat, anyagilag éppúgy, mint útlevelekkel. Lát-e Ön mindebben valamilyen kockázatot a régió és az ország biztonsága tekintetében?
– Nem látok semmilyen kockázatot. Miután konfliktus támadt Budapest és Kijev között, mi mint közvetítő régió azon voltunk, hogy elsimítsuk ezt a nézeteltérést. Figyelmeztettem Kijevet, a minisztereink túlságosan megszokták, hogy sapkákkal dobálják meg az ellenzékieket. Engem Magyarországon minden diplomata ismer, gyakori vendégeink, sokat beszélgetünk.
Semmi előzménye nem volt a bajnak, a magyar politikusok humanitárius dolgokkal voltak elfoglalva, ám amint Kijev közbeszólt, minden elromlott.
Magyarország fogadta be gyógykezelésre a legtöbb sebesült ATO-s katonát. Egy magyar sem mondta, hogy nem fogja megvédeni Ukrajnát. Az első kárpátaljai hősi halott is beregszászi magyar volt. És akkor itt megjelenik az oktatási törvény hetedik pontja, amely arra kötelez, hogy a középiskolákban ukránul folyjék a tanítás. Eljött ide a tárcavezető. Lilija Hrinevics esküdözött, hogy kész tények elé állították, hogy csak a legutolsó pillanatban, a parlamenti ülésszakon vette észre a vitatott tézist. Ez Okszana Bilozir képviselő és Andrij Parubij házelnök munkája. Azt mondtam Hrinevicsnek, jobban oda kellett figyelni és nemmel szavazni. Ám akkor mind azzal jöttek, hogy ugyan már, mit nekik Magyarország.
– Ön szerint miként lehet kikeveredni az oktatási törvény miatti konfliktusból? Van-e annyi lojalitás a kárpátaljai magyarokban, hogy eleget tegyenek a jogszabályi normáknak, és áttérjenek iskoláikban az ukrán nyelvű oktatásra?
– Kijev valamilyen sajátságos életet él. Rengeteg a tanácsadó, de a tanácsaik csak bajt okoznak. Magyarország egy kis ország, ezért nagyon fontos számára a határain túl élő nemzetrész. Romániában 1,2 millió, Szlovákiában félmillió, nálunk a 2001-es népszámlálás szerint mintegy 150 ezer magyar él. Magyarország és miniszterelnöke, Orbán Viktor számára kiemelt fontosságú a velük való törődés. Van egy helyettese, aki kifejezetten a határokon túl élő magyarok jogainak védelmével foglalkozik. A mi diplomáciánknak előre kellett volna látnia, hogy Magyarország nagyon keményen fog reagálni a kárpátaljai magyarok jogainak szűkítésére. Volt már hasonló helyzetük Romániával, amelyben Románia kénytelen volt engedményeket tenni. De Szlovákia és Szerbia is átélt hasonlókat. Igaz, beregszászi látogatása során Pavlo Klimkin próbált enyhíteni a helyzeten.
– Megoldhat bármit az ukrán külügyminiszter beregszászi látogatása?
– Ez ügyben nem tudok mit mondani. Azt azért aláhúzom: mi ratifikáltunk olyan nemzetközi normatívákat, amelyek a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szolgálják. Márpedig a nemzetközi normatívák felülírják a Legfelső Tanács által elfogadott, kisebbségeket érintő törvényeket.
Tudja, soha nem gondoltam, hogy Ukrajnában ennyi sokan szenvednek magyarfóbiában. Kárpátalján évszázadok óta élnek békében magyarok, románok, szlovákok. Itt lehetetlen színtiszta ukrán családot találni.
Amikor előkészítették az oktatási törvényt, figyelembe kellett volna venni, hogy Kárpátalján, Csernovic és Odessza megyében, akárcsak korábban a Krímen, konfliktus alakulhat ki a nyelvhasználat miatt. Nehéz lett volna kikérni e három régió vezetőinek a véleményét, hogy szabad-e elfogadni ezt a törvényt? Mert az, ami Ivano-Frankivszkban – ahol a lakosság 98 százaléka ukrán – mindez természetes, az Kárpátalján elfogadhatatlan.
– A kárpátaljai magyarok azt kérik, adják vissza számukra azt az egyéni választókerületet, amely lehetővé tenné a saját parlamenti képviselő bejutását a Verhovna Rádába. Ön miként látja ezt?
– Ők ilyen kerület nélkül is képesek saját képviselőt juttatni a Legfelső Tanácsba. Brenzovics László például a KMKSZ Magyar Párt színeiben a Porosenko Blokk pártlistáján jutott be. Meg kell hagyni, a magyarok nagyon aktívak, amikor választani kell. Náluk nincs olyan, hogy az apa Oleg Ljaskóra, az anya Julija Timosenkóra, a gyerek pedig Petro Porosenkóra szavaz. Ők egységesek a döntéshozatalaikban. A szétszórtság inkább az ukránokra jellemző. Ha az ukránok 2019-ben sokfelé szavaznak majd, a magyarok az egyéni körzetekben akár két képviselőjüket is képesek lesznek mandátumhoz juttatni.
– Ejtsünk szót a Kárpátaljai Vámhivatalról. A megyén át kiterjedt csempésztevékenység zajlik. Anatolij Matiosz katonai ügyész nemrég kijelentette, az ukrán–magyar államhatár 150 kilométeres szakasza magánkézben van. Ez igaz?
– Ostobaság. Mostanság, amikor a kijevi újságírók a főügyészségen a „magánhatár” elleni helikopteres és harckocsis támadás felől érdeklődnek, azt a választ kapják, hogy az eredmény titkosított. Én viszont azt mondom, hogy ezzel az akciójukkal egyetlen hrivnya értékű csempészárut, cigarettát, egy árva bangladesi menekültet sem találtak. Máig nem értem, miért kellett Kárpátalját az egész ország előtt ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. Régiónk első helyen van a belföldi turizmus terén. Aki ide látogat, jól láthatja, semmi sem igaz abból, amit a televíziós csatornák sugároznak.
– A moszkvai patriarchátus az orosz világ melletti propagandát folytat Kárpátalján?
– Nem. A fél megye Oroszországban dolgozik, de nincs oroszbarát hangulat. A mi vendégmunkásainknak senki nem tiltotta meg, hogy orosz honban dolgozzanak, hisz ott szívesen látják az ittenieket, merthogy aranykezű mesterek. Moszkva környékének 70 százalékát ők építették fel.
– Miként éli meg a megye a hatalom decentralizációját, mit profitált a reformból?…
– Milyen profitról beszél? Vegyük csak el a dotációt, a szubvenciót és veszteséges megye maradunk. 76 százalékban az állami dotációtól függünk. Ránk negatívan hatott a decentralizáció. Bármit is tegyünk, a bevételeink nem haladják meg az 5 milliárd hrivnyát. Kijevben ezt rosszul számolták ki. Ezáltal a közösségek összevonásai a járási költségvetések összeomlásához vezetnek… A személyi jövedelemadók a közösségekhez kerülnek és nem a járási központokhoz. Ám Kárpátalján a territoriális közösségek egyetlen munkahelyet sem hoztak létre. Ők a kijevi adományokat várják, amelyek évről évre zsugorodnak. Kárpátalja vonatkozásában semmi jót nem látok a közösségek összevonásában. Amikor négy falura jut egy vállalkozás és nincs semmilyen ipar, a decentralizáció nem működik…
Hennagyij Moszkal ugyanebben az interjúban beszélt arról is, hogy ha tehetné, lebontaná a megyénket Európától elválasztó határokat, merthogy azok csak hátráltatják az itt élőket. Kikérte azt is, hogy Kijevben hajlamosak szeparatistaként tekinteni a becsületes kárpátaljai lokálpatriótákra.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
