A Borzsa-ártér évszázados tölgyében fészkelő feketeharkály csodálkozva tekintett le az erdészház melletti tisztásra valahol Ugocsában, a salánki nagyerdőn. Megbolondultak ezek a furcsa kétlábúak – gondolhatta, hiszen a rét hajnali csöndjét olyan kalapálás-kopácsolás verte fel, ami mellett a piros sapkás ácsmester tudománya is eltörpült.
A harmatos gyepen fura zöldruhás népek nyüzsögtek, kutyák csaholása zengett az erdőn, tábortüzek füstpántlikái bodorodtak az ég felé, ám a fegyverek dörrenése helyett ezúttal a tiszaújlaki cigányzenészek muzsikája szűrődött át a májusi lombokon. Itt valami lesz – gondolhatták az erdő lakói, és bizony igazuk volt, hiszen nagy dolog készülődött a bortermő Hömlőc lábánál. A jövés-menés nem mást takart, mint az Ági László, a Nagyszőlősi Járási Állami Erdőgazdaság igazgatója által megálmodott és életre hívott Kárpátaljai Vadásznapokat, ami immár második alkalommal került megrendezésre.
Ahogy pedig a nap magasabbra hágott és bekukucskált a tisztásra, tán még az öreg csillagunk is elcsodálkozott, hiszen ahol addig őzek legeltek és az öreg koca nevelgette fél tucat rakoncátlan malacát, most a legkeményebb káosz tombolt. Aztán szinte észrevétlenül elkezdett kirajzolódni valamiféle rendszer. A nyársra húzott ökör és mangalica megkezdte forgását a faszén parazsa fölött, a kárpátaljai huculok, magyarok és ukránok bográcsaiban rotyogó falatok „gyomorkész” állapotba kerültek. Mi több, még a trófeaszemle csűrt-csavart afrikai antilop-szarvai is békés beletörődéssel osztoztak a kárpáti gímbikák agancsaival a sok-sok bámuló tekinteten.
A zöld gyepen pedig egy ukrajnai magyar vadász-újságíró, valamint egy igen jeles, „szafari” vagyis sok földet bejárt magyar Nimród gusztálgatta a standok trófeáit és a szebbnél szebb kárpátaljai Dianákat.
Ahogy az idő előrehaladott, felharsant a háremét féltékenyen őrző basa és az őt földbe döngölni kívánó kereső-bika bőgése kőrösmezei öreg vadászok interpretálásában. A szarvasok egymáshoz vágott szidalmait pedig Ági Sándor, igen jeles, Salánkról Tuzsérra elszármazott vadászember kürtszava váltotta, színpadra szólítva a kárpátaljai erdészeket és magyarországi kollégáikat.
Valerij Murho, Kárpátalja főerdésze köszöntötte a megjelenteket majd a szót átadta – a rendezvény tiszteletére erdészegyenruhát öltött – Hennagyij Moszkalnak, a kárpátaljai állami közigazgatás vezetőjének. A kormányzó civiltől meglepő módon – a vadászat természetvédelmi szerepére hívta fel a figyelmet, kihangsúlyozva hogy a legigazibb természetvédők – gondoljunk csak Jim Corbetre vagy akár Vlagyimir Arszenyevre – érdekes módon gyakorta a legelkötelezettebb vadászok soraiból kerülnek ki.
A rendezvény protokolláris részeként ezt követően erdészeti- és vadászati szakembereket tüntetett ki a kormányzó, majd Bajdik Péter, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára lépett a mikrofonhoz. Kifejtette, Ugocsa vadászai és erdészei méltó módon képviselték a vadászat ügyét. Tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét, valamint kifejezte abbéli reményét, mi szerint
hamarosan a vadgazdálkodási szakképzés is megjelenhet a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola oktatási repertoárjában.
Matúz István
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
