Művészi hajlama korán megmutatkozott, szárnybontogatása igen biztató. Kurendás Anett szereti feszegetni saját határait. Festői tehetségét most készül továbbfejleszteni. Álma, hogy tervező vagy lakberendező legyen.
– Mi vonzott gyerekkorodban?
– Kiskoromban rengeteg mindennel szerettem volna foglalkozni. Ezek az elképzelések mind a művészethez kapcsolódtak már akkor is. Megfordult a fejemben, hogy, ruhatervező, cukrász vagy rajztanár leszek. Arra viszont nem gondoltam, hogy a festészetbe vágok bele – kezdi beszélgetésünket a nevetlenfalui lány. – Ez a döntésem magától született, senki sem befolyásolta, sőt, támogattak benne. Érzem, jól választottam, mivel a festészet boldoggá tesz.
– Mikor fedezted fel a festészet iránti tehetséged?
– Csupán nemrég kezdtem el kibontani és megérteni ennek a művészeti irányzatnak az értékeit. Ahogy tudatosodott bennem a mondanivalója, azonnal magával ragadott. Szabadidőmtől függően igyekszem minél több rajzot készíteni. Ez most nagyon fontos, mert felvételizés előtt állok. Sokat kell gyakorolnom. A grafikában a portrékat szeretem, a festészetben inkább a tájképek vonzanak. Úgy gondolom, ha mélyebben belevájom magam a dologba, minden stílussal megbarátkozom. Most még inkább csak vízfestékkel alkotok. Főleg virágokat szeretek ábrázolni, ám nem riadok vissza az új dolgoktól sem. Az ilyesmivel szoktam kipróbálni és ellenőrizni magam, képes vagyok-e valami másra. Az esetleg előforduló kudarcot kihívásként fogom fel.
– Hol szeretnéd fejleszteni a tudásod?
A Tiszapéterfalvai Református Líceum befejezése után az Ungvári Művészeti Koledzsben szeretném elsajátítani a festészettel kapcsolatos tudnivalókat, s azt mester fokon művelni. Az álmom, hogy designer (tervező) vagy lakberendező legyek. Az esküvőszervezés is vonz. Lehet külföldön is szerencsét próbálok, és ott építek karriert.
– Zenélsz is.
– A művészettel általában már 8-9 évesen „jóban voltam”. Anyukám észrevette, hogy van tehetségem a rajzoláshoz, ezért megkért egy nagyon kedves tanárnőt, aki bevezetett a rajz világába. A zene is közel áll hozzám, be is fejeztem a Nevetlenfalui Művészeti Iskola cimbalom szakát, amivel párhuzamosan zongoráztam is. Ez utóbbit még liceista koromban is folytattam, de az idén abba kellett hagynom, mivel nincs időm gyakorolni. Ennek ellenére jelen van az életemben, például amikor rajzolok vagy festek, mindig szól a muzsika. Kitüntetésben azonban inkább a rajzaim révén részesültem. Iskolán belüli versenyeken többször voltam első helyezett, 2015-ben a GENIUS Jótékonysági Alapítvány rajzpályázatán pedig II. helyezést értem el. Nemrég az Értékeink gyermekszemmel falinaptárba is bekerült a Gubás elnevezésű rajzom.
Simon Rita
