Nehéz esztendőt zárt a kárpátaljai magyar közösség. Már az elmúlt évek sem a felhőtlen öröm pillanatairól szóltak. Előbb csak a keleti országrészben zajló testvérháború szörnyű hatásai és következményei legyintettek meg bennünket. Majd jött az abból (is) eredeztethető gazdasági mélyrepülés, amit követett a fájdalmasan felgyorsuló elvándorlás szülőföldünkről. Mindezt 2017-ben tetézte az oktatási törvény, és a hágón túlról importált magyarfóbia.
A helyi magyarság mégsem roppant össze, nagyban köszönhetően az anyaország kiállásának és sokrétű segítségnyújtásának. Hogy mit hoz számunkra 2018, ma még nem tudhatjuk. A kijevi törvényhozás asztalán még ott pihennek a kisebbségi, a nyelvhasználati és az állampolgársági jogszabályok nem éppen kisebbségbarát tervezetei, és a készülő állami etnonacionális koncepció is egy agyrém az Ukrajnában élők osztályozásával. Mindezek nagyon rosszemlékű, ordas időket juttatnak a józanul gondolkodók eszébe.
Meggyőződésem ugyanakkor, hiába is szeretnék, ezek az elviselhetetlennek tűnő terhek sem fogják agyonnyomni közösségünket. Ezeréves történelmi kishazánkat nem sikerülhet elbitorolni holmi soviniszta, barbár őrülteknek. Kitartással, összefogással, makacs dacolással e nehéz időkön is túljutunk.
Ezekben a nem könnyű időkben, így év elején azt tudjuk megígérni Önöknek, hogy a Kárpáti Igaz Szó, ahogy eddig is, ezentúl is hűségesen, heti háromszor igyekszik bekopogni olvasóinak ajtaján. Meg kell jegyeznünk, a 98 éves múltra visszatekintő lapunk sincs könnyű helyzetben. Az állandóan növekvő nyomdai és postai szolgáltatások díja minket is nehéz helyzetbe kényszerít. Az egyik legfájóbb pont kiadványunk időben és rendben történő eljuttatásának kérdése. Tudjuk, nagyon sok helyen van panasz a kézbesítésre, hogy nem időben érkezik az újság, amiért a kedves olvasó hajlamos magát a szerkesztőségünket hibáztatni. Holott higgyék el, ezekről a kellemetlenségekről nem mi tehetünk, ki vagyunk szolgáltatva az állami monopolcég kénye-kedvének. Az Ukrán Posta félévente emel árat, nem is keveset, ám ez nem jár a lapkézbesítés minőségének a javulásával. Amolyan szélmalomharcot vívunk a megyei igazgatósággal. Azt is tudjuk, helyben a kézbesítők igyekeznek ellátni a feladatukat, holott nekik sem egyszerű a dolguk. Kitartásukért ezúttal is köszönetet mondunk.
A legnagyobb köszönet pedig a sok gond és nehézség ellenére is megmaradó hűséges előfizetőinknek jár. Évindító jelképes pohárköszöntőnkben szeretnénk egy vidámabb, békésebb, sikeresebb újesztendőt kívánni mindenkinek, aki KISZó-t olvas.
