Áldozatkész, szorgalmas, szinte minden idejét a közösségnek szenteli. Találkozhatunk vele ünnepségeken, és ott is, ahol segítségre van szükség. Számos tisztsége van. Ő a huszti cserkésztábor alapítója, a karitász vezetője, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség huszti alapszervezetének elnöke, a városi tanács képviselője. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Kozma József, a Huszti városi tanács képviselője.
– Gyerekkorában milyen hivatásról álmodott?
– Soha nem szerettem volna űrhajós, rendőr vagy tűzoltó lenni, engem mindig a gépek és azok működése érdekelt. Édesapám a kalapgyárban dolgozott, amikor bementem hozzá, mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a gépeket. Minden érdekelt, ami gépekkel és vassal volt kapcsolatban, így kitanultam a vasesztergályos szakmát, majd elsajátítottam a villanyhegesztést, a katonaságnál pedig a vízvezeték-szerelést. Évekig dolgoztam a kommunális szolgáltatásnál, az a munkahely sajnos már megszűnt.
– Milyen gyerek volt?
– Csintalan, szerettem sportolni, jártam zeneiskolába, trombitán játszottam a fúvózenekarban.
– Milyen út vezetett a mostani életéhez?
– Édesapám az egyházi tanács tagja volt. Amikor leszereltem, én is vállaltam karitatív tevékenységet. 1991-ben vezetőképző táborban vettem részt, majd megalapítottam a huszti cserkésztábort. 1993-ban Majnek Antal püspök atya kérésére elvállaltam a karitász vezetését. Nagy szükség van erre a munkára, rengeteg ember szorul segítségre, és a közösség egésze előtt is állnak feladatok. Ezek egyike a várhegyen lévő régi római katolikus temetőben lévő kápolna felújítása és rendbehozatala, a sírkert rendben tartása. Itt az 1700-as évekből származó sírkövek is találhatóak, nem adhatjuk át az enyészetnek. Az 1999–2001-es árvízkor szintén a katolikus karitász nyújtott segítséget a leomlott épületek helyreállításában, mai napig osztunk élelmiszercsomagokat segítjük a rászorulókat. Többfunkciós ágyakat, kerekesszékeket, egyéb egészségügyi eszközöket tudunk biztosítani az állandó ápolásra szoruló, idős vagy súlyos betegségben szenvedő embereknek. Nem kevés karitatív segítséggel épült és működik a Huszi Rehabilitációs Központ, ahol mozgássérült gyerekek részesülnek ellátásban és oktatásban is. A KMKSZ huszti szervezete képviselőnek jelölt, majd négy év pihenés után másodszor is felkértek, most frakcióvezető vagyok. Időközben elvállaltam a KMKSZ városi szervezetének elnöki tisztségét is, ami szintén rengeteg munkával, kötelezettséggel jár. Magyar szervezetek és karitatív segítséggel épül egy óvoda, átalakításokat végeznek a magyar iskolában, ahol most étkezdét alakítanak ki. Az iskola szépen gyarapszik, 56 tanulóval kezdtek, most 130-an vannak. Ez nagy öröm, viszont olyan problémák jelentek meg, mint a pedagógushiány, és szükség lenne még plusz tantermekre is.
– Ön szerint „ki korán kel, aranyat lel”?
– Ha aranyat nem is, de egy kis plusz időt igen, és – mint tudjuk – az idő pénz. Négy órakor kezdem a napot. Szerencsére amúgy is korán kelő vagyok, de a nyári időszakban a nagy meleg miatt nappal elég nehéz dolgozni, ezért némely munkálatokat a kora reggeli órákban kell elvégeznünk.
– Kap segítséget a tevékenységéhez?
– Igen, vannak aktivistáink, akik részt vesznek a karitatív munkákban, segítenek a szervezésben is. Elmondhatom, a mostani városi vezetés is támogatja kezdeményezéseinket, mert volt időszak, amikor mindennemű tevékenységünket kategorikusan elutasították.
– Munkájával kapcsolatban kap visszajelzéseket, s ha igen, fontosnak tartja-e őket?
– Igen, érkeznek visszajelzések, természetesen fontosnak tartom az észrevételeket. Szerintem ez bizonyos értékelése a munkálkodásunknak, kommunikáció a közösség felől, arról nem is szólva, hogy kellemes érzés, ha pozitívan szólnak az ember munkájáról.
– Hogyan viszonyul a kritikához?
– Ha kritizálnak, az azt jelenti, hogy dolgozunk, elfogadom az építő bírálatot.
– Megtervezi a napját? Hogyan jut ideje mindenre?
– A lehetőségekhez mérten igyekszem fontossági sorrendet felállítani, így átláthatóbb, mit mikor tegyek. Viszont nem mindig halad minden a megtervezett sorrendben. Elég gyakran közbejön valami sürgősebb ügy, vagy elmarad egy már megbeszélt dolog, s ilyenkor bizony borul minden. Igyekszünk összetartani a magyarságot, részt venni minden rendezvényen, ami erősíti kis közösségünk identitástudatát, gyökerekhez való kötődését. Ebben segítségemre vannak a pedagógusok, és a kulturális szövetség tagjai is. A gyermekek szívesen vesznek részt a kulturális programokban, énekelnek, táncolnak.
– Értékeli a humorérzéket?
– Feltétlenül, humorérzékkel könnyebbnek tűnik az élet, s számtalan nehéz helyzeten is átsegít.
– Jó emberismerő?
– Legalábbis annak tartom magam. A munkám során eléggé kiismertem az embereket, tisztában vagyok azzal, hogy kitől mit várhatok.
– Jut ideje kikapcsolódásra? Mi jelenti önnek a pihenést?
– Kikapcsolódni a rendezvényeken szoktam, a közösségi élet nem csupán munka, szórakozás is. Kulturális feltöltődés. A pihenést az jelenti, ha munka után végigbiciklizem a városon, úszom a Tiszában, vagy nagy ritkán horgászom, esetleg elmegyek gombázni, olvasok. Ezekre, sajnos egyre kevesebb alkalmam van.
– Mi hozza ki leginkább a sodrából?
– Ha nem haladunk. Amikor a már amúgy is túlzsúfolt munkanapomba beiktatnak még egy tevékenységet, amit „feltétlenül” el kell végezzek, holott a már meglévő dolgaimra sem jut elég idő, hiszen a nap nekem is csak 24 órából áll.
– Haragtartó?
– Nem, elég hamar megbékülök.
– Mi segíti a döntéshozatalban?
– Tanácskozom a kollégákkal, barátokkal, kikérem a véleményüket, átbeszéljük az esetet, s igyekszem a döntéseimnél figyelembe venni, ha nem is minden, de a lehető legtöbb érdeket.
– Mi az, amit még feltétlenül meg szeretne tenni?
– Nagy álmom, hogy rendbe hozzuk a Huszti Vár környékét, konzerváljuk a megmaradt várfalakat, ne hagyjuk elveszni történelmünk, gyökereink megmaradt részeit. Ha már itt vagyunk, hagyjunk magunk után valamit, vagy legalábbis őrizzük meg az utókor számára a maradékot. Bár ez irányban már történtek lépések, anyagiak hiányában alig haladunk. Bizakodásra ad okot viszont az, hogy szeptemberben a várral kapcsolatos konferenciára kerül sor, melynek során felmérik majd a lehetőségeket.
Bökényi Magdolna
