Határozott, de néha elbizonytalanodik. A fiatalokkal megtalálja a közös hangot. Munkájában nagy segítője a felesége. Szabad idejében szívesen kalandozik a számítástechnika világában. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Margitics János, a beregszászi református gyülekezet lelkipásztora, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ifjúsági gyülekezetének vezető lelkésze.
Hegedűs Csilla
– Hol nevelkedett, és hol végezte a tanulmányait?
– Mezőváriban születtem, az első négy osztályt a szülőfalumban végeztem, aztán felvételt nyertem a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba, nyolc évig voltam kollégista. Tinédzserként sok konfirmandus héten vettem részt, nagy hatást tett rám a lelkészek szolgálata, és a közeg, melyben adott volt a kiteljesedés lehetősége. Ez annyira inspirált, hogy úgy döntöttem, valami egyházhoz közeli pályát választok. Így kerültem Sárospatakra, ahol megkezdtem a teológiai tanulmányaimat.
– Miután lediplomázott, hol kezdett el szolgálni?
– 2011-2016-ban Sárospatakon tanultam, aztán egy évig segédlelkészként tevékenykedtem. Egy ideig vívódtam, hogy ott maradjak vagy hazajöjjek. Ott is voltak lehetőségek, megkeresések is, de én nem tudtam elképzelni, hogy maradjak, így a gyakornoki évet már itthon töltöttem, Nagygejőcön, Ungváron, Perecsenyben, Ungtarnócon, illetve az ungvári egyetemi gyülekezetben teljesítettem szolgálatot. Két és fél év után kaptam Beregszászból felkérést, hogy legyek a főiskola református ifjúsági gyülekezetének lelkésze. Igent mondtam rá.
– Még ön is fiatal, éppen ezért érdekel, milyen a kapcsolata a főiskolásokkal?
– Úgy vélem, hogy a kényszernek nem sok értelme van, mert követelésekkel csak látszateredmény érhető el, közben a háttérben, rejtve kialakul egy alternatív világ. Korrektül viselkedek és másoktól ezt várom el én is. Az őszinteség mindennek az alapja. Az egyik legalapvetőbb missziós eszköznek a kapcsolattartást, a kommunikálást tartom. A Kálvin János Református Szakkollégium igazgatójaként is tevékenykedem, ami adminisztratív és még számos más teendővel jár együtt.
– A vezetőnek határozottnak kell lennie…
– Rengeteget küzdök ezzel. Sok esetben nehéz döntést hozni. Mindenki arra vágyik, hogy csak pozitív következményei legyenek a tetteinek
– Fontosnak tartja az alkalmazkodást?
– Egyik pozitívumomnak tartom, hogy tudok alkalmazkodni, viszont nem biztos, hogy ezt a környezetem is így érzékeli. Szeretek része lenni valami komplexnek, szeretem a részfeladatokat is, a szervezéstől sem érzem magam rosszul. Sokat tanulhatok azoktól a lelkészektől, akik már évek óta szolgálnak, ha mód van rá, kérdezek, hiszen bőven van még mit tanulnom.
– Hogy áll a pontossággal?
– Az első két és fél éves lelkészségem alatt rengeteget utaztam kocsival, mert a szolgálati helyek egymástól távol voltak. Ezért muszáj volt elindulnom időben, hogy bebiztosítsam magam a váratlan események ellen. Ebből kifolyólag pontos vagyok. Úgy időzítek, hogy a kezdés előtt egy-egy alkalomra 15 perccel hamarabb érkezzek.
– Türelem?
– Felbosszant, ha az osztályközösségekben, ahol hittant tanítok, a gyerekek egymást bántják. Viszont nem kiabálok, hanem elmagyarázom, mit miért érdemes, és mit miért nem szabad megtenni.
– Jó emberismerő?
– Nem. Sajnos általában félreismerem az embereket. A lelkészi hivatáshoz hozzátartozik, hogy az ember sokféle kapcsolatot megél és megtapasztal. Az elején én távolságtartó vagyok, idővel jobban meg tudom ni, de még akkor sem tudom megállapítani, ki milyen ember.
– Említette, hogy a felségével együtt végzik a missziós szolgálatot. Mikor és hogyan ismerkedett meg a nejével?
– Két éve élünk boldog házasságban Erikával, és már nyolc éve ismerjük egymást. Egy ifjúsági táborban figyeltünk fel egymásra. Mivel én még tanultam, egy ideig távkapcsolatban voltunk, ő Ungváron dolgozott cukrászként, de később bejelentette, hogy ő is teológiára készül, ami engem kellemes meglepetésként ért. Különös nagy kegyelem, hogy mindketten lelkészek vagyunk, nagy előnyt jelent számunkra, hogy megértjük egymás dolgait.
– Egyikőjük sem beregszászi, zökkenőmentes volt a beilleszkedés?
– Bátran leszögezhetem, mindketten úgy érezzük, hogy a helyünkön vagyunk.
– Bár már a felesége is lelkész, említette, hogy korábban cukrászként tevékenykedett. Önnek otthon nagyon jó dolga lehet…
– Helyesbítek, cukrász és szakács, ezért még inkább igaz, hogy jó dolgom van, hiszen minden finommal el vagyok látva. De én is tudok főzni, az öt tojás reggelire az én specialitásom, és komplexebb ételekkel is elboldogulok, például a szabadtéri főzés, mint sok más férfiemberhez, hozzám is közel áll.
– A piknikezések baráti körben történnek?
– Mivel még csak egy éve élünk Beregszászban, ezért nincs nagy baráti körünk, de dolgozunk rajta. Vannak olyan barátaink, akikkel együtt szoktunk sütögetni.
– Szabad idejében mivel foglalkozik szívesen?
– A sport sokáig nagy szerepet játszott az életemben, edzettem magam, fociztam. Gyerekkoromtól érdekel minden, ami elektromos: technika, számítástechnika. Ezekre olyan szinten lekötnek, hogy egy egyszerű eszköz leírásának keresésekor azt veszem észre, hogy már egy olyan angol nyelvű oldalon tartok, ahol a gyári alkalmazásokról írnak. Nagyon fel tud tölteni, ha ilyesmivel foglalkozom.
– Hogyan látja a 2021-es évet?
– Nem számítok arra, hogy most majd felszámolódik az összes korlátozás, ami 2020-ban volt. Arra sem, hogy ez az év problémamentes lesz, viszont arra erősen készülök, hogy az elmaradt alkalmakat bepótoljuk. Várjuk a pillanatot, amikor lehetőség lesz a szabályok betartásával programokat szervezni, együtt lenni.
