Fekete Krisztián egyike a Petőfi Programban résztvevőnek, ösztöndíjasként lassan egy éve segíti a szolyvai magyarokat kultúrájuk, hagyományaik megőrzésében. A fiatalember ének-népzenét tanult Nyíregyházán, cimbalomtanár az egyetemi tanulmányai után lett.
– 2016 nyarán kerültem kapcsolatba a Sodró együttessel. A Szól a fülemüle „edzőtáborban” zenéltünk együtt. Egy alkalommal a prímás azt mondta, nagyon jó lenne, ha mint cimbalmos állandó tagja lennék a zenekarnak. Rábólintottam, egy bő fél évet muzsikáltunk együtt, amikor Váradi Enikő, a zenekar alapítója megemlítette a program lehetőségét. Előbb kicsit tétováztam, ugyanis tudtam, hogy az ideköltözéssel és itt-tartózkodással jár, másfelől viszont csábított is az ötlet. Kíváncsi voltam az itteni életre, az itt élő emberekre. Beadtam hát a pályázatot, három lehetőség közül választhattam: Terebesfejérpatak, Rahó vagy Szolyva. Szolyvát jelöltem meg, aminek a zenekar tagjai is örültek, hiszen ez a város van a legközelebb például Beregszászhoz, ahol sok ízben fellépünk. A Sodró egyébként már a harmadik zenekarom, azelőtt hat évig muzsikáltam kezdőként egy felnőtt bandában, aztán egy hozzám közelebb álló korosztályú együttesbe kerültem, majd párhuzamosan elkezdtem a Sodróban is játszani. Most már gyakorlatilag csak velük zenélek.
– Hogy sikerült a beilleszkedés?
– Ez a lépésem egy új élet kezdete volt, hiszen más országba, más környezetbe kerültem. Amióta itt vagyok, sokat formálódott a személyiségem, sikerült feltérképezni Szolyvát, megismerni és megbarátkozni az ott élő magyarokkal. Ám az én feladatom nem az, hogy „csupán” barátkozzam velük, azért jöttem, hogy rendezvényeket szervezzek, „felrázzam” az életet, tegyek azért, hogy a magyarság ott is fenn tudjon maradni. Nem egyszerű ez, ugyanis még az a néhány magyar is két részre oszlik – református és katolikus közösségre. Ezért az idősebb generációt is igyekszünk aktivizálni, arra inspiráljuk őket, hogy foglalkozzanak többet az unokákkal, meséljenek nekik a hagyományainkról. A népzenei fellépésekkor is tapasztalom, mennyire jó érzés, amikor az unoka és a nagyszülő együtt nótázik, esetleg táncra perdülnek. Krisztián rendhagyó énekórákat tart a helyi iskolában, énekegyüttest is alakított.
– Ez azt jelenti, hogy szeptembertől folyt. köv.?
– Igen. Ezúton is köszönöm a lehetőséget elsősorban az ajánlóimnak és a közösségnek. Örülök, hogy még maradhatok, mert folytathatom az elkezdett munkát. Nyáron sem megyek szabadságra, maradok, sok tervünk van már a következő évre is. Táborokban tanítok, augusztusban Szolyván szervezünk egy ilyet a református óvoda udvarán, ezt szeretnénk kicsit kibővíteni szórvány tánctábor formájúvá. A tánctanítás mellett magyar nyelvű foglalkozások is lesznek. A munka szeptemberben folytatódik, szeretném az énekoktatást teljes mértékben felvállalni nem csak az elemi iskolában, hanem a felső tagozaton is, mert hosszú távon ennek hozadéka lehet. A korábban megszervezett találkozókat is folytatni szeretném.
Hegedűs Csilla
