A napokban ünnepelte kollégái, tanítványai és barátai körében 80. születésnapját a sok országban ismert tudós, Kárpátalja egyetlen akadémikusa, Spenik Ottó professzor, aki eredményekben, elismerésekben is gazdag tudományos pályát mondhat magáénak.
Munkácson született, ott járt iskolába, majd felvételizett az Ungvári Állami Egyetem Fizika-Matematika Karára, amelyet 1961-ben fejezett be, fizikusi diplomát szerezve. Rögtön következett az aspirantúra, ahol vezetője Ivan Zapiszocsnij professzor volt, aki – maga köré gyűjtve a fiatal és kiváló elméket – olyan tudományos iskolát alapított, amely mindmáig elismert a világon. Az egyetemen ő teremtette meg az atomfizikai kutatásokat, amelyekben az elektronokon keresztül tanulmányozzák az atomok fizikai tulajdonságait. A kutatások során számos olyan tudományos eredmény született, amelyekre sok utalás volt és van a tudományos cikkekben. A munkákban aktívan részt vett Spenik Ottó is. Eredményei nyomán 1966-ban a Leningrádi Állami Egyetemen megvédte kandidátusi értekezését. A következő fokozatot, a fizikai és matematikai doktorit 1975-ben szerezte meg. Disszertációját Kijevben, a Fizikai Intézetben védte meg. Akkor az egyetemen a maga 37 évével ő volt a legfiatalabb nagydoktori címmel büszkélkedő tudós.
Tudományos karrierje tovább ívelt felfelé, és 1982-ben ő lett a Kijevi Magfizikai Kutatóintézet Ungvári Részlege (három évvel azelőtt alakult) Ionfolyamatok Osztályának a vezetője, majd 1988-ban felváltotta Zapiszocsnijt a részleg vezetői posztján. Ennek bázisán 1992-ben megalakult az Ukrán Tudományos Akadémia Elektronfizikai Kutatóintézete (EFKI), melynek élére őt nevezték ki, megőrizve az említett osztály vezetését. Ebben a tisztségben 2017 májusáig igazgatta az intézetet, most pedig igazgatói tanácsosként folytatja kutatásait, mint témavezető. A tudományos vagy azzal kapcsolatos pozíciói közül csak a fontosabbakat említjük meg. Megválasztották az Ukrán Nemzeti (1994-től) Akadémia (UNTA) levelező (1997), majd rendes tagjává (2006), ugyancsak külső tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának (1998). Elnyerte az Ukrajna Tudomány és Technika Érdemes Művelője címet (1994), Ukrajna Állami Díját a Tudomány és Technika terén (1995), az UNTA I. Puljuj Díját (2002). Ukrajnában kétszer tüntették ki érdemrenddel, Magyarország köztársasági elnöke pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta neki. A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás, valamint sok magyarországi egyetem és tudományos társaság érdeméremmel ismerte el kutatói, tudományszervezői munkásságát.
Eredményeit számos belföldi és külföldi nemzetközi konferencián ismertette. Már 1975-ben, amikor a határok – pláne nyugatra – csak résnyire voltak nyitva, részt vett a Seattle-ben (USA) szervezett atomfizikai konferencián. A fizikai tudomány eme világméretű eseményén a szervező bizottságának kétszer is tagja volt. Két év múlva Párizsban a sorozat újabb fórumán áttekintő előadást tartott. Több magyarországi konferencián is beszámolt eredményeiről. Sok cikke rangos belföldi (szovjet, később ukrajnai) és külföldi tudományos folyóiratban jelent meg. Publikációinak száma megközelíti a 350-et, ezen kívül írt két monográfiát és 6 szabadalomnak pedig a társszerzője volt. Jelentős sikerei vannak a tudományos utánpótlás nevelésében. Vezetése alatt 17-en – köztük több magyar – védték meg kandidátusi disszertációikat, hárman pedig doktori értekezésüket.
A független Ukrajnában három nyugati kutatási pályázatot – köztük kétszer USA-belit – nyert az osztálya, melyeket sikeresen teljesítettek. Vezetése alatt az EFKI valamivel több, mint 20 nemzetközi konferenciát rendezett, kettőnek pedig a kezdeményezője volt. A kutatást mindig életelemének tekintette. Igazgatói elfoglaltsága mellett sok időt töltött a laboratóriumokban. Személyes tanúja vagyok annak, hogy gyakran igazgatói asztalán is szerelt spektrométereket, részecskeforrásokat.
Mint vezető megfontolt volt és humánus, igyekezett segítséget nyújtani a munkatársaknak még ügyes-bajos dolgaikban is. De nem amolyan szobai tudósnak ismerjük, akit a tudományon kívül semmi sem érdekel. Régebben például gyakran teniszezett. Szereti a zenét, még most elő-előveszi hegedűjét, lejátszik több kedvelt dalt. Ilyenkor elfelejti napi problémáit, lelki megnyugvásra lel. Néha-néha még összejöveteleken is elkéri a hegedűt, ha adódik ilyen lehetőség, és kicsal a húrokból egy-két kedvelt melódiát. A hangszerhez való ragaszkodása soha sem csappant meg, pedig csak zeneiskolát végzett, és azt is régen. Sok társadalmi megbízatása is van, amelyeket komolyan vesz, és nagyfokú elfoglaltsága mellett most is igyekszik eleget tenni azoknak.
Spenik Ottó olyan tudós, aki soha nem mondja, hogy elég volt, most már megállok. További kutatásokra ösztökéli a kollégáit, keresve az újabb tudományos problémákat, amelyek kifogyhatatlanok. Míg egészsége engedi, a kutatómunkát nem fogja abbahagyni. Kívánjuk neki, hogy munkabírása még sokáig ne lankadjon, ötletek sokasága és ihlet vegye körül tudományos tevékenységét, és érjen el még számos olyan eredményt, ami gazdagítja a tudományt, öregbíti az ungvári tudományos iskola és a kutatóintézet hírnevét.
Erőt s egészséget Önnek, tisztelt professzor Úr, kívánunk sikereket tevékenységében és sok boldogságot szeretett családja, fia és unokái körében!
Tarics Zoltán,
az EFKI tudományos
főmunkatársa, a fizikai és a matematikai
tudományok kandidátusa
