A kolhozrendszer idejében vidékünk majd mindegyik valamirevaló gazdaságában volt konzervgyár, amelyek feldolgozták a megtermelt gyümölcsöt, zöldséget. Konzerveken és üdítőitalokon kívül szeszes italokat is készítettek és forgalmaztak. A megyében a szövetkezeti rendszerben jól szervezett készletező hálózat is működött. A magántermelők összegyűjthették a háztájiban termett almát, szilvát, diót, s azt leadva némi jövedelemre tettek szert. Hasonló volt a helyzet az állati termékekkel, a tojással és a tejjel is. Nem véletlen, hogy a régió gazdaságában húzóágazatnak számított az élelmiszer- és a feldolgozóipar.
A rendszerváltással és a szövetkezetek széthullásával ez a szisztéma is semmivé lett. Mint azt Jurij Leszjo, a megyei mezőgazdasági főosztály vezetője mondja, a kistermelők elvesztették azt a lehetőséget, hogy tisztes ellenérték fejében beszolgáltassák termékeiket. A konzervüzemek is tönkrementek, azok sem tartanak igényt a háztáji termékekre.
– A helyzet annyira megváltozott, hogy a főosztályunkon belül fel kellett számolni a feldolgozói ágazattal foglalkozó részleget – tájékoztat az osztályvezető. – Az utóbbi négy-öt évben a statisztikai kimutatások is a hanyatlást jelzik, illetve semmilyen adatról nem szólnak.
A nagy tejfeldolgozók, húskombinátok sorra bezártak, ma már az ember csak a létesítmények romjaival találkozhat. A konzervgyárak – ha maradt is belőlük néhány – zömmel idegen kézbe kerültek. Csak elvétve akad olyan, amelyik hajlandó szerződést kötni a farmerekkel, kistermelőkkel. Így azok kénytelenek maguk megoldani a termékeik értékesítését. Többnyire a hágón túlról jövők felvásárolják fel, vagy a helyi piacokon adnak túl a portékán.
A megyei gazdasági és kereskedelmi főosztályon is hiányosak az adatok. Míg korábban szorosan együttműködtek a statisztikai főosztállyal, most nem kapnak semmilyen információt. Pontosabban csak annyit, amit a szerv honlapján meg lehet tekinteni, tájékoztat Halina Rusznak, a főosztály helyettes vezetője.
– Elnézve a statisztikát, úgy tűnik, vidékünkön teljesen leállt vagy jelentéktelenné vált a marha- és a borjúhús felvásárlása és termelése. 2011-ben még 87 tonna került a piacra, a mennyiség ezt követően évről évre csökkent, s 2015 óta már nem is jelzik a számadatot – közli a szakember, hozzátéve, hogy a tejtermékekről szót sem ejt a hivatalos kimutatás.
A nyers, a tartósított és a feldolgozott sertéshús esetében kissé jobb a helyzet. Míg négy esztendeje 1754 tonnával számolt az ágazat, a 2017-es mutató kerek tíz tonnával jobb, de a 2015-ös 1896 tonnához képest ez is visszaesést jelez. Ezeknek a termékeknek a jelentős hányadát a kis- és középtermelők állítják elő és küldik a piacokra, üzletekbe.
A készletezés hiányára vezethető vissza a gyümölcs- és zöldségfélék feldolgozásában mutatkozó visszaesés. Konzervekből, lekvárokból, savanyúságokból 2013-ban 6493 tonna készült, a múlt évben azonban már csak 653 tonna. A gyümölcslevek, üdítőitalok gyártása terén immár negyedik éve nincsenek adatok, holott 2011-ben még közel 14 ezer literrel számolt az ágazat…
A feldolgozóiparra, a mezőgazdasági termékek készletezésére pedig nagy szükség lehet az elkövetkezendőkben. A régió gazdasági életére kedvező hatást gyakorló Egán Ede programnak és más magyarországi támogatásoknak köszönhetően a magyarok lakta síkvidéki járásokban megnőtt a vállalkozói kedv.
A Beregszászi járásban 2017-hez képest 2806-ról 3236-ra, Ugocsában 4620-ról 5083-ra, Ung-vidéken 9276-ról 9318-ra nőtt a hivatalosan jegyzett kis- és középvállalkozók száma.
A megyei állami közigazgatás is meghirdetett egy támogatói pályázatot a mezőgazdasági termelők számára, ám eddig mindössze ketten érdeklődtek iránta.
Balogh Csaba
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
