Most már egészen bizonyos: az ország vezetői eltökélték, ha törik, ha szakad, Ukrajnából nyugati országot fabrikálnak. Az árak színvonalán ez valóban tetten érhető. A bérekén ugyan nem, de mindenki beláthatja, lehetetlenség mindent egyszerre rendbe rakni.
Valahol el kell kezdeni a felzárkózást. S a kormányrúd igazgatói el is kezdték. No, nem a gazdaság megreformálásával, vagy az ország bankrendszerének, hitelpolitikájának vállalkozásbarát átalakításával. Azt sem tűzték ki célul, hogy holnaptól olyan útjaink lesznek, mint Hollandiának, olyan orvosi ellátásunk, mint amilyen a svéd, esetleg meghonosítják a finn példát a kisebbségpolitikában, az oktatásban.
A vezetők realisták. Nem borzolják a polgárok amúgy is zilált kedélyét holmi szociális segélycsomaggal, inflációt követő nyugdíjjal. Sokkal mélyebben, a történelmi gyökereknél kezdik az európaivá válást. Megfogalmazódott a gondolat: eljött az ideje annak, hogy Ukrajna a nyugati világgal egyszerre ünnepelje a karácsonyt és a húsvétot.
Nincs is ennél komolyabb probléma. Valóban tűrhetetlen, hogy az ország lakossága összevissza kántál, locsolkodik. S aki haladó és modernül patrióta, az holnap már ne is koccintson a „régi újévre”.
Töredelmesen bevallom, szívem szerint szívesen lemondanék e korszakos változtatásról. Már csak pusztán praktikus okokból, s némi önös érdekeket is szem előtt tartva. Bizony nem jön rosszul a kettős ünneplésből adódó két plusz szabadnap, s az sem elvetendő, hogy kétszer ehetünk sonkát, bejglit.
Mellesleg gyanítom, ezzel az egész összevonással a kijevi bölcsek ugyanazt játsszák el, mint az új oktatási törvénnyel. Kitalálnak valamit, aztán tűzön-vízen át rákényszerítik azt az istenfélő népre. Csakhogy ez esetben minden bizonnyal jóval nagyobb lesz a felzúdulás. Mert, míg az oktatás ukránosítása a többség hallgatólagos támogatása mellett vihető végbe, s az ellenkezőket ki lehet kiáltani hazafiatlanoknak, addig az egyházi ünnepek nyugatiasítása nem intézhető el ilyen frappánsan.
