Az elmúlt napokban Kárpátalja ismét hű volt magához, hiszen a napokban újra tarhálni volt kénytelen szegény Moszkal kormányzó. Most éppen pár tonna folyékony klór volt a koldulás tétje, mivel Ukrajna egyetlen klórelőállító üzeme pár hete felfüggesztette a termelést, és persze hogy Kárpátalján fogyott el legelőbb ez a filléres, ám de a vízművek számára elengedhetetlen fertőtlenítőszer. Állítólag valami oligarcha-balhé van a háttérben, de a nem csírátlanított ivóvíztől a nyári melegben hasmenést kapó kárpátaljaiak számára ez igencsak huszadlagos tényező. Mindegy, a lényeg az, hogy Magyarország, mint mindig, most is első szóra küldte a szeretetcsomagot, aminek induló tétele már meg is érkezett.
Szóval az ungvári−munkácsi−beregszászi polgárokat nem fogja elkapni a cifra hasmars, de kormányzó urunk is vérszemet kapott ám. Alig kapta meg ugyanis az értesítést, hogy Magyarország küldi a fertőtlenítőszert, máris elkezdett példálózni a kárpátaljai dialízis-kezelésre szorulók helyzetével. Már várom, mikor jön az értesítés, hogy Magyarország ezt a tételt – vagyis a 18 vese-elégtelenségben szenvedő beteg gyógyszerszükségletét – is magára vállalja, ha már „egészségminiszterünk”, a naccságos Szuprun asszonyság szelektív süketségben szenved, és nem akarja meghallani az egészségügyi helyzetjelentést Kárpátaljáról. Szóval kéregetünk tovább, ahogy tarháltunk már eddig kanyaróvakcinát, veszettség elleni szereket, immunoglobulint, kígyómarás elleni szérumot, közutakat, árvízvédelmi gátakat, óvodafelújításokat, meg a Jóisten tudja, mi mindent. Lassan a szó szoros értelmében kezdem úgy érezni, hogy Kárpátalja nem Ukrajna integráns része, ahol a lakosság az ukrán költségvetésbe fizeti az adóját és ezért joggal várja el, hogy az ukrán állam eleget tegyen kötelezettségeinek, hanem egy féleszű falusi koldus, akit csak környezetének jóindulata tart el.
Szegény, mert bolond, bolond, mert szegény – hajtogatta annak idején az ilyen községi kódisok kapcsán nagyanyám. Ez az igazság pedig a mai Kárpátaljára is helytálló, hiszen szegénységünk okán súlytalanok vagyunk az ukrán pártok koncosztásainál és politikai súlytalanságunk okán továbbra is szegények maradunk. Az érdekérvényesítéshez ugyanis pénz kell, mely pénz politikai hatalmat (is) szül, az pedig még több pénzt fial. Ugyanakkor nekem a fentiek kapcsán egy másik népi bölcsesség is eszembe jutott. Nevezetesen az, miszerint amilyen a mosdó, olyan a törülköző…..
