Pár esztendeje még élt bennünk a remény, hogy végre beköszönt a béke és legalább nem romlik tovább az életszínvonal. Ám be kellett látnunk, a béka feneke is egyre távolabb kerül. Mennyi hiú ábránd lengte körül napjainkat! Hiba volt azt remélni, hogy a vízummentesség megkönnyebbülést hoz. Van is hozadéka! Egyre többen állnak sorban az okmányirodák előtt vízummentes útlevélre várva, hogy elhagyhassák ezt az országot, és a könnyített munkavállalással kecsegtető uniós tagállamokba utazhassanak…
Az új évben reményeink között változatlanul előkelő helyen áll a béke, s hogy nem romlik tovább az életszínvonal. Félő azonban, hogy még szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. 2018 a hrivnya folytatódó értékvesztésével és seregnyi élelmiszercikk drágulásával köszöntött ránk. Ennek ellenére a regnáló miniszterelnök gazdasági és szociális stabilitásról, fellendülésről beszél. A hazai áremeléseket azzal magyarázza, hogy megnőtt a kivitel, Ukrajna exportáló országgá vált, és az élelmiszertermékeket egyre több dollárért, euróért értékesíti. A közgazdászok szerint viszont a hazai nyersanyagok, a földgáz és az elektromos áram drágulása okozza a problémát.
No de oda se neki!
Optimista vezetőink a gazdaság háromszázalékos növekedését vizionálják, amit komoly eredményként tálalnak. Csakhogy a realitás talaján állók meg azt állítják, Ukrajna ilyen tempóval valamikor a negyvenes években fogja elérni a 2013-as szintet. Ezek a szakvélemények irreálisnak mondják vezetőink stabilitásról és jólétről, az árak mérséklődéséről szóló kijelentéseit. Már csak azért is megkérdőjelezhető a kincstári optimizmus, mert az idei büdzsé megalkotásakor 30 hrivnyás dollárárfolyamból indultak ki. Tehát a nemzeti valuta devalvációja részét képezi a terveknek. Másrészt választások előtti évbe léptünk. Ez azzal is járhat, hogy elkezdődik a porhintés, az ígérgetések korszaka, amikor kiszíneződnek az élet sötét foltjai, a pártok újra megpróbálják kábítani a népet. A kérdés csak az, ismét beveszik-e az emberek a maszlagot?
