A nagydobronyi Vajda Borbála ajándékcsomagját az Ungvári Parada Ruhagyártól ismerőse, Vince Tibor vette át a szerkesztőségünkben. A kőműves a megyeszékhelyen dolgozik, ezért ebédidőben beugrott hozzánk, s futtában mondott pár szót magáról is.
– Huszonöt éve dolgozom kőművesként. Ennek is tanultam Ungváron, a 2. sz. szakközépiskolában. Édesapám és a bátyám is ezzel foglalkozott, így rám is rámragadt. Most nagyon kelendőek a szakmabeliek, hiszen nincs munkaerő, kevesen vagyunk itthon. Moszkvában is dolgoztam három hónapot, Magyarországot is bejártam, de az utóbbi nyolc évben már csak itthon, Kárpátalján vállalok munkát. Öt évig dolgoztam például a Termal Starnal, az alsószlatinai üdőlőhelyen. Ott aztán volt munka! Azt a rengeteg medencét, az utakat megcsinálni… Itthon jobb azért. A család is örül neki. Van két fiam. Egy húszéves meg egy tizennégy éves. Nem hiszem, hogy ők az apjuk nyomdokaiba lépnének. Talán a nagyobbik… Ő most külföldön dolgozik, traktort hajt. Az tetszik neki. A kisebbik még nem döntött pontosan, de azt mondja, inkább tanul, mint ezt a nehéz munkát végezze. A feleségem, Ildikó háztartásbeli, na meg a kertben gazdálkodik. Krumplit és paprikát is termesztünk eladásra. Jönnek a felvásárlók a faluba, még nem is kell messzire vinni. Kikapcsolódásképp az erdőre szoktunk kimenni, ott sütünk-főzünk a több fős baráti társasággal. Szeretek úszni és horgászni is. Habár a futballpálya mellett nőttem fel, focizni sosem szerettem. A fiaim viszont már igen.
Simon Rita
