Egy esztendeje a Legfelső Tanács elfogadta az ukrajnai kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok számára halálos ítélettel felérő oktatási törvény 7. pontját. Hogyan festenek a dolgok az új tanév kezdetén? – kérdezte a KISZó Tompa Tibort, a Magyarok Kijevi Egyesületének alelnökét.
– Egy év távlatából miként lehet megítélni a múlt szeptember 5-i eseményt?
– Az elfogadott oktatási törvény egyöntetűen negatív, jogtipró az ukrajnai, magyar (és nem magyar) kisebbség számára és gyakorlatilag felszámolja a Kárpátaljai magyar oktatási rendszert.
– Vittek-e előre a tiltakozások és a különféle eszmecserék?
– Sajnos azt kell mondjam: NEM! Minden egyes az Ukrán Oktatási Minisztériumban megtartott eszmecserén, amelyeken részt vettem, a magyar tárgyalófelet csak mint statisztát veszik figyelembe, és lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy a 7. cikk korrigálását, megváltoztatását felejtsük el, erről szó sem lehet. Magyarán, kész tények elé állítanak: az oktatási alaptörvény el van fogadva és csak arról tárgyalhatunk, hogy milyen tantárgyakat lehet „megmenteni”. Megjegyzem, a felső tagozatban a tantárgyak hatvan százalékát kizárólag ukránul kell tanítani. Ez szerintem már nem magyar tannyelvű iskola. Sőt, a miniszter asszony állandóan hangoztatja, hogy csak osztályokról, nem pedig iskolákról beszélhetünk, ahol magyar nyelven oktathatók a tantárgyak bizonyos százaléka.
– A vitákon szerzett személyes tapasztalatai?
– Sajnos azok negatívak. Az egyik eszmecserén a kijevi szakinisztériumban kihangsúlyoztam, hogy a magyar iskolarendszert még a sztálini időkben sem nyirbálták meg így, és senkinek eszébe sem jutott a tantárgyakat nem magyar nyelven oktatni, mert ez alapvető alkotmányos jogunk, ami az Ukrán Alkotmányban rögzítve van (53. cikk). A tárcavezető első helyettese azzal érvelt, hogy felejtsük el a magyar iskola fogalmát, mert Ukrajnában csak ukrán iskola létezhet. Úton-útfélén azt hangoztatják, hogy a magyar tantárgyak kiszorításával az ukrán nyelvoktatást akarják megerősíteni, és hogy milyen jót akarnak a gyermekeinknek, mivel így könnyebben tudnak érvényesülni. Ám ez szemenszedett hazugság, mivel az ukrán nyelv akár anyanyelvi szintű ismerete ma abszolút nem a legfontosabb feltétel az érvényesüléshez. Csak egy példát említenék: Kijevben több mai miniszter, miniszterhelyettes nem beszél ukránul, és köszönik szépen, jól megvannak… Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell az ukrán nyelvet tanulni, de nem úgy, hogy totálisan asszimiláljanak minket. Ám a mai ukrán vezetés ezt nem akarja belátni.
– Várható fejlemények?
– Talán elfogadják az Ukrán Parlamentben az úgynevezett prolongációt, vagyis, hogy számunkra a törvény 7. cikke nem 2020-ban, hanem 2023-tól lesz érvényben, és addig még a megszokott módon tanulhatnak gyerekeink, valamint, hogy a magániskolákra nem fog vonatkozni a tantárgyak kötelező „ukránosítása”. Mindenesetre készek kell hogy legyünk a változásokra.
Balogh Csaba
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
