Minden évben megválasztják az Év szavát. Szótárak szakértői tesznek közzé listát arról, mely szavakat használtuk a legtöbbször az adott évben, illetve mely kifejezések uralták a teret az utóbbi időben. 2020-ban például az Oxford Dictionary (Szótár) nem választott év szavát, mert úgy gondolta, a múlt évet nem lehet egy szóba foglalni. Ehelyett az év minden hónapjának adtak egy saját definíciót. A Collins Dictionary a lockdown (lezárás) szónak ítélte oda ezt a címet 2020-ban. A Collins szakértői szerint a lockdown szó használata 6000 százalékkal nőtt 2019 óta.
A Cambridge Dictionary összeállítása szerint 2021 legnépszerűbb szava a kitartás (perseverance). A Cambridge-i szakértők megjegyzik, a felhasználók több mint 243 ezer alkalommal kerestek rá. Hozzáteszik, a kitartás olyan szó, amely tökéletesen tükrözi az emberek félelem nélküli akaratát szerte a világon, hogy soha ne adják fel, számos kihívás ellenére sem.
Elgondolkodtató, mi vajon melyik szót használtuk az idén a legtöbbször? És miért? Mi jellemzi ezt az évünket? Igaz, hogy a körülmények sok mindent meghatároznak és befolyásolnak, de mégis: mi áll az életünk középpontjában?
A szavaknak hatalmas ereje van. Valószínűleg már tapasztaltuk, hogy simogatni és sebeket ejteni is könnyen lehet velük. A saját életünkre is hatással van az, hogy például az utálom vagy a szeretem mondatelemmel bővítjük gyakrabban az üzenetünket. Nem mindegy, hogy szitokszókkal vagy választékosan fejezzük ki magunkat. Sokszor csodálkozunk, hogy nem figyelnek ránk, nem értik, mit akarunk mondani. Nyilván a hallgatónak is szerepe van abban, hogy értő figyelemmel kíséri-e a mondandónkat vagy sem. Ám nem lehet, hogy néha azért adódik „félreértés”, mert nem tudjuk megfelelően átadni azt, amit szeretnénk? Annyi „jaj” meg „azt mondja” kerül a mondatba, hogy elveszítjük a fonalat. Az is lehet, hogy kuszán, panaszáradattal fűszerezve, csak magunkra koncentrálva mondjuk el, amit akarunk, és elfelejtünk szépen kérni.
Most lesz advent első vasárnapja. Közeledünk az év „fényes” időszakához, amikor minden olyan meghitt, csillogó és szeretetteljes szokott lenni. Legalábbis igyekszünk felemelővé tenni. Olyan jó lenne, ha nem csak az ünnepen mondanánk egy-két kedves szót a szeretteinknek, hanem arra törekednénk, hogy nap mint nap észrevegyük azt a jót és értékeset, amit szóvá tehetünk.
Ehhez azonban előbb magunkban kell kimunkálni a nemességet.
„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
