Andrij Reva, Ukrajna szociálpolitikai minisztere úgy véli, a jóllakottság érzése kifejezetten károsan hat a lakosság jólétére.
A tárcavezető szerint az ukrán állampolgárok túl sokat esznek, jövedelmük fele a kajára megy el. Vagyis azért nem jut pénz a gázszámla kiegyenlítésére, mert tejet, kenyeret, netalán csirkefarhátat vásárol az átlagpolgár.
Meghökkentő kijelentés ez, amit nemzetközi összehasonlítással tetéz: a németek jövedelmük 14 százalékát, a lengyelek pedig 25 százalékát költik élelmiszerre. A miniszter szerint a különbség nem a jövedelmi szintben van, az a táplálkozási hagyományokban keresendő.
Megjegyezte, Németországban és Ukrajnában szinte azonosak az élelmiszerárak, ám a németek kevesebbet esznek. Nem azért, mert nem engedhetik meg maguknak, hanem azért, mert ilyen a táplálkozási kultúrájuk.
Nem tudom, mennyibe kerül Németországban egy kiló sertés-, vagy marhahús. Azt sem, mennyit fogyaszt e termékekből az ottani kisnyugdíjas vagy minimálbérből élő. Azt viszont biztosra veszem, hogy nem az ezerhétszáz hrivnyás nyugdíjából vagy a háromezer hrivnya minimálbérből költekezik. Teszi ezt hasonló mennyiségű euróból. Vagyis ukrán vezetők szokásához híven Reva is hazudik.
Egy minap megjelent írás azt fejtegeti, mennyit és mit eszik a miniszter. Ha igaz, amit a portál állít, Reva vizet prédikál, de a legdrágább borocskákat issza. Napi kajaadagja átlag 540 hrivnyába kerül, de ez csak a hét öt munkanapjára vonatkozik. Hétvégén házi kosztra van „ítélve”. Az étkezés így is havi 11 000 hrivnyát emészt fel a miniszter büdzséjéből…
Kíváncsi volnék, mit szólna a miniszter úr, ha ezerhétszáz hrivnya nyugdíja felét gyógyszerre, bizonyos – nem kevés – hányadát a rezsire költve a maradék kopijkákból kellene húst, tejet, zöldségeket vásárolnia. Nagyon meglepődne, és biztos nem mondana ilyen baromságokat, mert sovány kenyérre is aligha futná neki…
