Szerény, szolid, mégis céltudatos és kitartó. Szereti a hivatását, de még jobban a gyerekeket. Egy-egy gondokkal tele napon ők azok, akik erőt adnak neki a folytatáshoz. Szabad idejében szívesen rajzolgat, de feltöltődni igazán a családja körében tud. Ami a jövőt illeti, nem túl optimista, de a reményt sosem szabad elveszíteni.
A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának e heti vendége Pápai Szilvia, a Badalói Margaréta Óvoda vezetője.
– Mióta igazgatja a gyermekintézményt?
– 2010-ben neveztek ki erre posztra, de természetesen már addig is óvónőként tevékenykedtem.
– Miért döntött úgy, hogy épp ezt a hivatást választja?
– Bevallom őszintén, annak idején alsós tanítónak jelentkeztem a főiskolára, s mindössze egy ponton múlott, hogy nem jutottam be, így kerültem az óvónői szakra. Akkor nem igazán örültem ennek, nem voltam biztos abban, hogy e szakmában szeretnék majd elhelyezkedni. De amikor mégis elvállaltam egy óvónői állást, azóta áldom a jó Istent, hogy erre az útra terelt. Biztos vagyok benne, hogy tanárként nem lenne ilyen nagyszerű az életem, mint az óvodások között.
– Ezek szerint van türelme a gyerekekhez.
– Ők mindig őszinték, mindig megmondják az igazat, és nagyon ki tudják mutatni a szeretetüket, ezért én sem tudnám őket nem szeretni.
– Mennyiben más vezetőként tevékenykedni?
– Jóval nagyobb a felelősség. Megmondom őszintén, én most is szívesebben lennék velük, mint a papírmunkával. Ha gondjaim támadnak, ők azok, akik erőt adnak nekem. Ha rossz napom van, bemegyek a csöppségekhez, odaszaladnak hozzám, megölelnek, megmutatják, mit rajzoltak, és máris jobb a kedvem. A körükben feltöltődöm, a szeretetük, a közelségük ad erőt a mindennapokhoz.
– Hány gyermek jár az óvodába?
– Jelenleg két csoportunk van, s harmincöt gyermekkel foglalkozunk. Sajnos nincs külön óvodánk, az iskolában húzzuk meg magunkat. Tornatermünk sincs, a legnehezebb mégis a közös konyhán való osztozkodás. De, ezt is megoldjuk, különben is úgy tartják, sok jó ember kis helyen is elfér.
– Mostanság másról sem szólnak a beszélgetések, mint hogy milyen évet zártak és mit várnak az új esztendőtől. Ön miként vélekedik erről?
– Én minden év kezdetén abban reménykedem, hogy könnyebb lesz, és ha egészség van, akkor mindent meg lehet oldani. De nem így van sajnos, sőt, egyre nehezebb. Nem szeretnék belemenni a politikába, meg az új oktatási törvény elemzésébe, de tény, hogy ez az év sem lesz könnyű. A fiataloknak nem érdekük, hogy itt tanuljanak tovább, mert később úgysem tudnak, elhelyezkedni. Éppen ezért van tanár- és, óvónőhiány, és még sorolhatnám.
– Az ön munkájába belefér a halogatás?
– Erre nincs idő. Ezt én úgy oldom meg, hogy az előttem álló feladatokat feljegyzem, azt fontossági sorrendbe rakom, így mindent időben elvégzek, igyekszem naprakész lenni. Nálam valóban él a mondás, miszerint, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
– Határozott egyéniség?
– Nem mondanám magam annak, de a célt, amit kitűzök, azt mindig elérem, kivívom.
– Hogy áll a pontossággal?
– Otthon és a munkahelyemen is azt szeretem, ha rendben, időben mennek a dolgok, bár néha nem könnyű mindezt összeegyeztetni.
– Mondana néhány szót a családjáról?
– Tiszacsomai születésű vagyok, Badalóba mentem férjhez, a nagyfiam, István 18 éves, a lányom, Barbara pedig 12.
– Mikor volt aggódóbb: a fiú vagy a lány születésekor?
– Én folyamatosan az vagyok, mindegy, hány évesek a gyermekeim, mindegy, hogy milyen neműek. A fiamért azért aggódom, mert kamasz, velük ilyenkor amúgy sem egyszerű, Barbaráért meg azért, mert még kicsi.
– Szoktak csajos napok lenni, amikor közös programot szerveznek, például együtt főznek?
– Igen, sokszor sütünk-főzünk együtt a lányommal, takarítani is együtt szoktunk, hála Istennek nagyon szeret segíteni a házimunkában. A tanulás is jól megy neki, nincs okom panaszra ezen a téren sem.
– Szeret vásárolni?
– Nem vagyok shoppingkedvelő, úgy hiszem, egy nő anélkül is tud elegáns lenni, hogy követné az aktuális divatot. Én a nőies ruhadarabokat szeretem, abban érzem jól magam.
– Sok barátja van?
– Nem igazán. Manapság nem könnyű igaz barátokat találni. Olyanokat, akikre bármiben számíthatunk, akik a bajban is mellénk állnak. Sok barátom tehát nincs, de hála Istennek akad, akire mindig számíthatok.
– Megbízik az emberekben?
– Kicsit naiv vagyok, tehát igen. Úgy gondolom, ha becsületes vagyok, más is az, vagy ha én nem tennék rosszat másnak, akkor az sem fog nekem. Sajnos ért már csalódás, de ezen túl kell lépni. Optimista vagyok, hiszek a dolgok jobbra fordulásában.
– Ha megbántják, hamar megbocsát?
– Megbocsátok, hisz nem jó és nem is szabad haraggal élni.
– Szereti a meglepetéseket?
– A jókat persze! Ha a férjem például meglep egy vacsorával, amit ő készít el, az nagyon kellemesen érint.
– Mi a hobbija? Mi az, ami kikapcsolja?
– Nagyon szeretek rajzolni, ez a kedvenc szabadidős tevékenységem. Gyerekkoromban az is megfordult a fejemben, hogy rajztanár leszek, de lebeszéltek róla. A lányom szintén jól bánik a ceruzával, rajzol, kreatív, örökölte tőlem a tehetséget, és ő már azt fontolgatja, hogy ezen a pályán indul útnak. Ha az időm engedi, az óvodában is rajzolgatok, besegítek az óvónőknek a szemléltető eszközök készítésében.
– Most ugyan a tél kellős közepén vagyunk és pihenni inkább nyáron szoktunk, de ha lenne rá lehetősége, hova utazna el szívesen?
– Ha hétvégenként együtt van a család, számomra az a legnagyobb kikapcsolódás és öröm. Sosem gondolkodunk nagyban, ha csak Budapestre vagy a Kárpátokba utazunk együtt egy pár napra, az is nagyon jó, és örülünk neki.
Hegedűs Csilla
