Nagy János magyarországi természetfotós kárpátaljai munkáit bemutató sorozatunkban egy igazi „csemege” következik, hiszen a kép elkészültéhez komoly szabálysértéseket kellett elkövetni.
Mint ugyanis tudjuk, az európai vörös róka az apróvadas vadászterületek első számú közellensége, féltucatnyi életveszélyes zoonózist, vagyis állatról emberre terjedő betegséget hordoz, a veszettségtől a leptospirózisig. Ráadásul a falusi Mari nénék szeme sem az örömtől szokott könnybe lábadni, ha Vuk és Karak távoli atyafisága megtiszteli látogatásával a baromfiudvarukat.
Szóval ez a húzott szemű, vörös kabátos, ravasz zsivány többrendbelileg is rászolgált a nullás sörétre, de az igazi vadászemberek és természetbarátok mégsem gyűlölik, legfeljebb csak mérgelődnek miatta. Mert lássuk be, a behavazott mezőn egerésző róka, vagy a kotorék előtt hancúrozó kölykök látványa is van olyan szép, mint a rókafarokból készült gallér. Arról nem is szólva, hogy sokszor a megfigyelés élménye is ér annyit, mint az a fácánpecsenye, ami a vadász gyomra helyett a róka szájában köt ki.
A Kisvuk című kép elkészüléséhez ezért bizony egy kotorék mélységes eltitkolására volt szükség, mi több, a kotorék közelébe még egy „restit” is kaptak a ravaszdiak, ahol selejt naposcsibe és befulladt tojás volt a menü.
A kölykök és szüleik persze rákaptak a potyára és sokszor már fényes nappal, kiváló fényviszonyok mellett is produkálták magukat. Így születhetett meg a Kisvuk alkotás, mely megszólalásig másolja Dargai Attila híres rajzfilmjének ikonikus jelenetét: a vakaródzó kölyök rókát. A szándékosan alacsony mélységélességű kép direkt a „főhősre” fókuszál, mely épp elszánt harcot folytat a bundájában korzózó bolhákkal. A kiskoma olyan felhőtlen odaadással vakaródzik, hogy az embernek szinte kedve lenne segíteni neki.
Mindez persze nem változtat a tényen, hogy az apróvadas vadászterületek egyik legnagyobb vámszedője „jópofiskodik” a képen, mely ugyanakkor olyan bájos, hogy ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben útjára tudná indítani a sörétrajt.
Matúz István
