Tatán tartotta éves összejövetelét a magyar öregcserkész társadalom, ezúttal 24 alkalommal. Mi, munkácsi öregcserkészek negyedszer vettünk részt ilyen jellegű találkozón, az első húsz összejövetel nélkülünk zajlott le. Ennyit a múltról.
Szóval Tata. Merem állítani, hogy aki megette kenyere javát és még nem volt ebben a csodálatos Komárom-Esztergom megyei kisvárosban, nem is élt eddig – persze szimbolikusan értve. A városról biztosan sokan hallhattak már főként a híres-nevezetes tatai olimpiai edzőtábor jóvoltából. 1948-ban a Londoni Olimpiai Játékokra készülve azért esett a választás Tatára mint felkészülési területre, mert az éghajlat itt hasonlított legjobban az angol fővároséhoz.
Tata a vizek városa, a tatai tavak, az Öreg-tó, Cseke-tó, valamint a Fényes Forrásvidék ezt igazolja. Lenyűgözően szépek a régi házak, a paloták, a felújítás előtt álló impozáns rokokó stílusú plébánia templom egyenesen elbűvöl. És a tatai vár, a várszínház, az angol kertek – mindezt látni kell!
A program rendkívül feszített volt. A témák távirati stílusban: 100 évvel ezelőtt fejeződőt be az 1 világháború, Wass Albert élete és munkássága, 50 évvel ezelőtt halt meg Pio atya, rögtönzött színielőadás a rév-komáromi Teátrum társulat jóvoltából és még sok más érdekes műsor gazdagította szellemiségünket.
Általában az anyaországi és határvidéki települések küldöttei alkotják a találkozók kontingensét. Ezúttal a fent említetteken kívül Argentínából, Venezuelából érkezettek, Franciaországban született, egyébként ma már Magyarországon élők színesítették a nemzetiségi palettát.
Kis csapatunk kötelező fellépésként elénekelte a Nemzetközi öregcserkészhimnuszt, Petróczi Iván cserkésztársunk pedig szólóban Schubert Ave Mariáját adta elő – olaszul! A fogadtatás frenetikus volt.
Szép volt, jó volt, találkozzunk 2019-ben is!
Fedeles Jenő
öregcserkész