Szorongás, háború idején – mit tanácsol a pszichológus?

Az elmúlt napok történései mindenkit megráztak. A háborús események, a médiában közölt folyamatosan frissülő borzasztó képsorok, a félelem, a jövőnkkel kapcsolatos bizonytalanság a többségnél szorongást, pánikot generál. Féltjük szeretteinket, barátainkat, lakóhelyünket. Sokak idegrendszere felmondja a szolgálatot és dermedt tompaság uralkodik el rajta. Nem beszélve a gyerekekről, az idősekről és azokról az emberekről, akiknek a háború kitörése előtt egyébként is gyenge volt az idegrendszere. Hogyan enyhíthetjük a rajtunk eluralkodó pánikot, milyen gyakorlati praktikákat vethetünk be? Ehhez most Natalja Brataszjuk ungvári pszichológus ad hasznos gyakorlati tanácsokat.

Magyar Tímea

A nők köztudottan emocionálisabbak és a rengeteg negatív esemény, hír hatására összeomolhatnak. Az első, amit tehetnek, „hogy leszállnak a földre.”

–Vagyis nem fantáziálunk arról, hogy mi lesz, mi történhet, mi várhat ránk, hanem arra koncentrálunk, ahol vagyunk, ami az aktuális feladatunk. Próbáljuk tartani a napi ritmusunkat, a feszültség levezetésére feltétlenül iktassuk be a napi testmozgást. Lelkileg segít, ha támogatunk másokat, bekapcsolódunk egy adomány- vagy segélyakcióba, vagyis tereljük el a figyelmünket.

Lehet, hogy furának vagy nevetségesnek fog hatni, de a nőknek azt javaslom, ne hanyagolják el a külsejüket.

A lelki nyugalomhoz hozzátartozik a mindennapi rutin folytatása, tehát ugyanúgy sminkeljenek, hozzák rendbe a hajukat, a külsejüket, mint a normális hétköznapokon, hogy a tükörből a megszokott kép nézzen vissza rájuk.

Pánikroham idején – heves szívverés, légszomj, izzadás, ájulásérzés, mozgáskényszer – nem az a megoldás, ha lefekszünk és várjuk, hogy megkönnyebbüljünk. Sokkal hatékonyabb ilyenkor a mozgás, akárhol is tartózkodunk. A helyben járás is megfelel. Mozgás közben ugyanis elégetjük a testünkben szorongást keltő anyagokat. Lélegezzünk mélyen, a lihegés helyett lassan, ötig számolva mélyen szívjuk be a levegőt és ugyanilyen lassan fújjuk ki. Ez csökkenti a vérnyomást és a szívverést is.

Bevált akupunktúrás fogás a pánikroham enyhítésére a következő: hajtsuk az öklünket magunk felé, a kézfej és a csukló találkozási pontjára fektessük rá két ujjunkat.

Pont az alatta lévő sáv közepét körmünkkel erősen nyomjuk meg legalább két percig, érezni fogjuk a megkönnyebbülést. Egy másik fogás, ha behajtjuk a könyökünket és a könyökhajlat külső részét erősen csipkedjük egy-két percig. Nem túl kellemes érzés, de hatékony. Majd ugyanezt végezzük el a másik kezünkön is.

Stresszhelyzetben összeszorul a gyomor, de mindenképpen enni kell, hogy szerotoninhoz jusson az agy. Fehérje, némi édesség és a folyadék mindig szükséges.

Korábban a koronavírus-járvány, most a háború tartja sokkban az embereket.

A folytonos feszültség kibillent bennünket, ezért van nagy szükségünk a napi rutin tudatos betartására.

Adjunk magunknak kisebb-nagyobb feladatokat, hogy megoldásuk révén sikerélményhez jussunk bizonyos idő után tapasztalni fogjuk, hogy oldódik a stressz.
Nagyon fontos, hogy gátat szabjunk az információs dömpingnek, mert az is növeli a stressz szintjét. Ne üljünk folyton az interneten, csak ellenőrzött oldalakról tájékozódjunk és töltsünk minél kevesebb időt a világhálón.

Mivel a gyerekek azonnal megérzik a szüleiken a feszültséget, fontos, hogy nyugalmat erőltessünk magunkra.

Válogassuk meg, mit és hogyan mondunk a gyereknek, beszéljünk vele lassan és csendesen.

Ha rosszabbul hallanak bennünket, automatikusan jobban figyelnek a szavainkra. A háborús híreket közvetítő adásokat ne a gyerek előtt nézzük. Nem kell letagadni, hogy valami baj van, de a gyerek korának megfelelő szinten meg kell neki magyarázni, hogy szülőként mindent megteszünk a biztonságáért. Ugyanez vonatkozik az idős, esetleg egyedül élő nyugdíjasokra is. Minél gyakrabban hívjuk fel, nyugtatgassuk, keressük fel és a korábbinál gyakrabban öleljük meg.

Még egy fontos dolog, amivel szembesülhetünk háború idején: mit tegyünk, ha fegyveres emberrel állunk szemben?

Ne provokáljuk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a túlélés, életünk védelme érdekében, feltételesen be kell hódolnunk neki: ne csináljunk hirtelen mozdulatot, hajtsuk le a fejünket, ne kezdjünk el vele vitatkozni vagy az igazunkat bizonygatni, demonstráljuk, hogy a kezünkben nincs semmi.

A háború mindenkit nagyon megvisel. Ha beszélünk róla, vagy kiírjuk magunkból, az megkönnyebbülést hozhat. A beszélgetéssel jelezzük a másik felé, hogy hasonló helyzetben vagyunk, de erősíthetjük egymást. Ez is segít, véli a szakember.

Háborús élő hírfolyamunkat itt találja:

Általános mozgósítást rendeltek el Ukrajnában