A 2014-ben bevezetett szankciók nem gyengítették az oroszokat
Pavlo Matyusa, a HEC Paris nemzetközi vállalat stratégiai menedzsere elemezte a civilizált világ Oroszországgal szemben bevezetett szankcióinak hatékonyságát, azok eredményességét. Mint ismeretes, eddig pénzügyi és kereskedelmi szankciókat alkalmaztak az agresszor ellen. Az előbbiek hatnak a leggyorsabban, ugyanis a pénzügy a gazdaság keringési rendszere, amely minden változásra azonnal reagál. A kereskedelmi szankciók lassabbak, ám a pénzügyi szankciókkal együtt megbízhatóan visszaszorítják a gazdasági tevékenységet.
Bujdosó Ivett
A légi közlekedés korlátozása rövid távon hatástalan, hiszen azt csak bizonyos társadalmi réteg – átlagosan a lakosság 5 százaléka – veszi igénybe. Hosszú távon azonban ezeknek a szankcióknak a következményei pusztítóak lesznek a megszállók számára, mivel az érintettek kulturális és szellemi lehetőségeik korlátozását érintik.
Természetesen a civilizált világ azt szeretné, ha a szankciók azonnali eredményeket hoznának, hatásukat nem hónapokban, hanem hetekben mérnék. Tehát mikor hatnak az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók?
A válasz sok tényezőtől függ. Oroszország már most a világ legszankcionáltabb országa lett. Több korlátozást vezettek be ellene, mint Észak-Koreával és Iránnal szemben.
Eddig történt…
A GDP tekintetében Oroszország és Kanada hasonló mutatókkal rendelkezik, mindkettő nemzeti összterméke 1,5 billió dollár körül mozog.
Oroszországra csak a hétköznapi gazdasági tényezők gyakoroltak nyomást. Nem hatottak a szankciók a Krím annektálása, valamint Doneck és Luhanszk megye egyes járásainak 2014-es elfoglalása miatt.
2013 és 2020 között Oroszország GDP-je 2,3 billió dollárról 1,5 billió dollárra, azaz harmadával esett vissza. Ennek fő oka az energiahordozók árának csökkenése és a visszaeső kereslet.
A 2014-ben bevezetett szankciók nem gyengítették az oroszokat. Innen ered az, hogy nem félnek az új korlátozásoktól.
Az egy főre jutó GDP (12 ezer dollár) és a vásárlóerő-paritás (30 ezer dollár) tekintetében Oroszország az elmúlt húsz évben Lengyelországhoz hasonlított.
Ez meglehetősen előkelő szint.
Irán és Oroszország hasonló az export szerkezetében: a kőolaj és a földgáz részesedése ebben mintegy 70%. Mindkét országban a kivitel adja a GDP mintegy 30 százalékát.
Hasonlóan magas az olajeladásból származó nyereség a GDP szerkezetében. Iránban ez körülbelül 20%, Oroszországban 10%. Összehasonlításképpen: Kanadában ez nem haladja meg az 1,5 százalékot, holott az ország a harmadik helyen áll a világon a feketearany-lelőhelyek tekintetében (9,7%). Irán e vonatkozásban a negyedik (9%), Oroszország a hatodik (6,2%).
Amíg Oroszország hosszú éveken keresztül bőségben élt, Irán a maihoz hasonló szankcióktól szenvedett.
Annak idején az Európai Unió betiltotta az iráni kőolajimportot, ami az ország exportjának egyharmadát adta.
Ugyanúgy számos iráni bankot lekapcsoltak a SWIFT-ről, és több mint 100 milliárd dollárnyi aktívát fagyasztottak be. Vagyis a „szankciómenü” régóta ismert és jól tesztelt.
Igaz, az orosz kőolajtermékek EU-ba történő behozatalára még nincs tilalom, ehelyett az orosz jegybank eszközeit fagyasztották be. Egyenértékű? A kérdés vitatható.
Következmények
E szankciók hatására Irán GDP-je az első évben különböző becslések szerint 10-24 százalék közötti szintre esett vissza. A következő három évben ez elérte a 38 százalékot. Az infláció 2012-ben meghaladta a 40 százalékot. Tehát az Oroszországban mért 20 százalék csak a kezdet.
Az emelkedő árak leginkább az élelmiszereket és a lakhatást érintették. Sok külföldi vállalkozás elhagyta az országot. A lakosság elszegényedése kritikus szintet ért el, ami zavargásokhoz és jelentős kivándorlási hullámhoz vezetett.
Irán rendkívül nehezen tudta elérni stratégiai céljait, és Kína maradt szinte az egyetlen kereskedelmi partnere.
Előbb-utóbb a rendszer egyensúlyba kerül. A kérdés az, hogy hol lesz ez a pont, és hogy Oroszország képes lesz-e változtatni. Például az Iránnal szembeni szankciókat fokozatosan oldották fel, és ez évekbe telt.
Hogyan tovább?
Senki sem tudja, hogyan alakul a helyzet. Nyilvánvaló azonban, hogy az orosz gazdaság hihetetlen sokkot él át.
Az orosz kőolajat nagy kedvezménnyel adják, vagyis Oroszországnak nem származik haszna az energiapiac megugrásából, ugyanakkor azt remélik, hogy a piac náluk marad.
Ezenkívül a beruházások hiánya a költségek növekedéséhez és az ipar leépüléséhez vezet.
2021-ben Oroszország átlagosan 4,6 millió hordó kőolajat exportált naponta. Irán már kijelentette, hogy a közeljövőben kész növelni kivitelét a világpiacokra.
Amennyiben ezt Irán meglépi, és napi 1 millió hordóval növeli kitermelését, az stabilizálhatja a piacot.
Az európaiak jelenleg nem állnak készen arra, hogy teljesen lemondjanak az orosz energiahordozókról, és ez a szankciók egyik gyenge pontja.
Összefoglalva, a legvalószínűbb forgatókönyv Oroszország számára így fest:
- adósságok törlesztésének elmaradása;
- 2023-2024-ben 1 billió dollár alatti GDP, ami egy főre vetítve 6-7 ezer dollárra való csökkenést jelent;
- 30-40 százalék közötti infláció;
- 200-250 rubel dolláronkénti árfolyam;
- az arany- és devizatartalékok eltűnése;
- az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások hiánya;
- társadalmi instabilitás és a területi integritás veszélye.