Leonyid Kucsmának, Ukrajna akkori elnökének 1999-ben kiadott rendelete alapján január 22-én méltatják Ukrajna egységének napját. 2011-ben Viktor Janukovics az egység és a szabadság napjává nevezte át az alkalmat. 2014. novemberében Petro Porosenko rendelkezésére visszaállították az eredeti megnevezést. Mit is ünneplünk valójában? – kérdezte a Kárpáti Igaz Szót Mihajlo Selemba politológust.
– Lehet-e a mostani helyzetben egységes Ukrajnáról beszélni?
– Nos, az eredetihez képest a helyzet valóban megváltozott, mert be kell látni, ez már egy más állapot, amit én inkább romos egységnek neveznék. Az is ténynek vehető, hogy az elcsatolt Krím, a szakadár keleti régió lakosainak többsége nem akar visszatérni Kijev fennhatósága alá. A Krímen élők például elégedettek a moszkvai politikával, javult az életszínvonaluk, bár a propagandagépezetünk ennek ellenkezőjét igyekszik bizonygatni.
– Ezek szerint nem igazán van okunk az ünneplésre?
– A megmaradt országrészben szükség van valamilyen reménykeltő ünnepre, ami ,úgy gondolom, leginkább az egység méltatásában ölt testet. Ha nem tesszük, ha feladjuk az összetartozás eszméjét is, a bomlási folyamat felerősödhet és Ukrajna újabb területeket veszíthet. Ami bizony reális veszély.
– Ukrajna több mint negyed százada független. Az induláskor a legerősebb nyugati országokhoz mérte magát. Miközben azonban a szovjet utódállamok a fejlődés útján járnak, mi nem jutunk egyről a kettőre. Vajon hol siklottak félre a dolgok?
– Szerintem vezetőink már a legelején hibáztak. Mert miközben más, Ukrajnánál rosszabb helyzetben levő államok megtervezett nemzeti stratégia szerint kezdtek működni, és következetesen kitartottak e vonal mellett, országunkban ez teljességgel hiányzott. A balti államok például az EU tagjai lettek, ami számunkra még mindig elérhetetlennek tűnik. Nálunk szétverték a hadsereget, szétlopkodták tulajdonát. Vezetőink a problémák megoldása helyett a saját zsebük megtöltésével voltak elfoglalva. A különböző szintű választásokon indult jelöltek zömmel úgy jutottak mandátumhoz, kerültek vezetői posztokra, hogy egységről beszéltek, de valójában megosztották a társadalmat. Az is nagy hiba volt, hogy elfeledkeztek a hazafias nevelésről, ami nem azonos a szélsőséges nacionalista törekvésekkel. Puszta szólamokkal nem lehet országot építeni.
– Merre tovább?
– Mindenekelőtt békére van szükség és helyes kisebbségpolitikára, hogy minden polgár nyugodtan élhessen és a saját földjén ne érezze magát megtűrt idegennek. Talpra kellene állítani a gazdaságot. És persze meg kell valahogy szabadulni a szélsőséges, békétlenséget keltő elemektől.
Balogh Csaba
