Háborús stressz a gyerekeknél és a tinédzsereknél – Hogyan segíthetünk?

A gyerekek is tudják, hogy az országban háború van, ezért beszélni kell velük erről. Kacsur Viktória ungvári pszichológus szerint akár szülőként, akár tanárként nyúlunk a témához, fontos, hogy őszinték legyünk, de ne ijesztőek és szélsőségesek. De hogyan közelítsük meg ezt a nem mindennapi témát?

Magyar Tímea

– Milyen érzelmeket válthatnak ki a gyerekekből a háborús hírek?

– Ez korfüggő, mert nem mindegy, hogy egy négyéves vagy egy tizenhat éves gyerekről van szó. A 6 évesek gyakran tehetetlennek érzik magukat, félnek az elszakadástól, és játszás közben ez tükröződhet a viselkedésükben. Például mélyen magukba zárkóznak, nem hajlandóak kommunikálni társaikkal és a felnőttekkel. A 7-10 évesek bűntudatot, kudarcot, haragot érezhetnek. Az ilyen gyerekek félnek attól, hogy elveszítik a megszokott életüket, és halálfélelmük is lehet.

A 11-13 éves korúaknál a háború okozta stressz ingerlékenységben, félelemben, depresszióban nyilvánul meg, sokan agresszívekké válnak és nem fogadják el a szabályokat.

Rettegnek attól, hogy elveszíthetik az életüket, szeretteiket, otthonukat, megszokott életmódjukat. 14-18 éves korban öngyilkossági gondolatok keríthetik hatalmukba és agresszió jeleit mutathatják a tinédzserek. Félnek attól, hogy elveszítik önmagukat, otthonukat, szeretteiket. Radikálisan foghatják fel a helyzetet, hiszen a tinédzserek éppen hogy talpra álltak, máris összeomlani érzik a megszokott világukat.

– Mit tegyen a szülő, hogyan tud segíteni, ha azt látja, gyermekét mélyen aggasztja a sok háborús hír?

– Fontos, hogy mindig legyünk kéznél, ha kérdez a gyerek. Különösen fontos szempont ez a kamaszoknál, ugyanis ha tabunak érzik a kérdés, és azt látják, hogy kerüljük a témát, akkor nem biztos, hogy legközelebb is meg mernek kérdezni bennünket. Olyan légkört kell teremtenünk otthonunkban, amelyben mernek kérdezni. Ilyen felfokozott háborús időszakban a legtöbb hír a médiából érkezik hozzánk, s mivel nem tudjuk nyomon követni a csemeténk által látottakat, hogy naponta megbeszéljük vele a hallottakat, elmagyarázzuk neki a számára érthetetlen, s emiatt riasztó dolgokat.

Tehát a lényeg: hogy beszélgessünk vele minél többet.

Eközben igyekezzünk az életkorának és fejlettségi szintjének megfelelő szavakat, kifejezéseket, fogalmakat használni, amit megért és ami nem ijeszti meg. Például egy óvodás számára ijesztő, ha rakétakilövésről, fegyverropogásról, a férfiak behívásáról hall, mert attól tart, hogy ez a közelében is megtörténhet. Jó módszer, ha olyan meséket olvasunk neki, amelyeket korábban már ismert és amelyekben harcok, háborúk voltak – rengeteg ilyen van –, és párhuzamot vonunk vele. Mindig hangsúlyozzuk, hogy ennek a helyzetnek egyszer vége lesz.

– A tapasztalatok szerint sok kisgyereknél rossz álmok formájában folytatódik a nappali szorongás. Mi a helyes teendő, ha a kicsi álmában sír, nyugtalanul forgolódik?

– Semmiképpen ne hirtelen ébresszük fel, és ne öleljük meg amíg alszik, mert ha azt álmodja, hogy valaki üldözi vagy éppen megpróbál kiszabadulni valahonnan, attól még jobban megijed. Üljünk le mellé és fennhangon mondjuk neki a következőt: „Alszol. Rosszat álmodtál. De ez csak egy álom. Az anyukád vagyok, veled vagyok. Mindjárt felébredsz és meg foglak ölelni. Biztonságban vagy.”

Amikor felébresztjük, nevezzük a nevén, kérdezzük meg lát-e bennünket, öleljük meg és biztosítsuk róla, hogy minden rendben van.

Vegyük karunkba, ringassuk egy ideig, hogy megnyugodjon és vissza tudjon aludni. Játékos formában egy tapssal, egy fújással „űzzük el” a rossz álmot és a benne szereplőket, majd dicsérjük meg a gyereket, milyen ügyesen elbánt velük.

Jól bevált módszer, ha megtanulunk egy rövid kis dalt, ami a közös jelszavunkká válik és arra emlékeztet, hogy biztonságban vagyunk. Ezt énekelhetjük egy rossz álom után, ha lázas beteg a kicsi, ha hisztérikus rohama van, más kritikus helyzetben – javasolja a szakember.