November a sorozatos szomorú megemlékezések hónapja. Alighogy túlvoltunk a halottak napja kegyeletteljes megemlékezésén nemrég Szolyván jött össze az ezúttal nem olyan nagyszámú tömeg, mint ahogyan megszoktuk az utóbbi években. Sebaj, reméljük jövőre, a 75. évfordulóra nagyobb lesz az érdeklődés és olyanok is ellátogatnak, mondhatni elzarándokolnak ebbe a különben nagyon szép természeti környezetben fekvő emlékparkba, akik még sohasem fordultak meg ott…
No, de kezdjük az elején. 1944. november 26-án a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű lakosság szolyvai bevagonírozás előtti összeterelése kezdődött el azon a helyen, amely most Szolyvai Emlékpark néven működik.
Az idén is sűrű volt a programmal, kezdve a Szurmay Sándor alezredes 1. világháborús hős emléktábla-avatásával a szolyvai magyar iskola gyerekkórusának szívbemarkoló fellépéséig. A megjelent illusztris vendégek hosszú sorát képtelenség felsorolni, csak kivonatosan: Hennagyij Moszkal, a megyei közigazgatás vezetője,Brenzovics László KMKSZ-elnök, parlamenti képviselő, Dupka György történész, író, és végül, de nem utolsósorban a rendezvény fő koordinátorának, Tóth Mihálynak, az UMDSZ tiszteletbeli elnökének a neve kívánkozik megemlítésre.
Mi, munkácsi öregcserkészek, a 10. Számú Munkácsi Mihály Öregcserkészcsapat tagjai, Zemkó Tibor csapatparancsnok vezetésével, évről évre fáradhatatlan energiával veszünk részt a megemlékezésen és mint a mellékelt képen látható, koszorút helyezünk el elhunyt nemzettársaink emléktábláinál, ezzel is leróva kegyeletünket az elment és soha vissza nem térők előtt.
Fedeles Jenő
munkácsi öregcserkész
