Bence Norbert, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége elnökének visszaemlékezése
„A karácsony nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretetet adunk; azt adjuk a másiknak, ami neki fontos!”
(L. Stipkovits Erika)
Hosszú idő után tavaly volt az a karácsony, amikor a teljes családommal újra együtt ünnepelhettünk. Ilyenkor mindig a régi szép idők jutnak eszembe, amikor még gyerekként szaladgáltam a házban le s fel, s nem tudtam, hol a helyem, annyira izgatott és hiperaktív voltam. Idővel egyetemen tanultam tovább, idősebb testvéreim pedig külföldre mentek dolgozni, csak a kisöcsém maradt itthon, akivel általában hétvégenként találkozom. A tavalyi év viszont visszahozta azokat a perceket, amelyeket régen éltem meg. Együtt hangolódtunk, készülődtünk, vacsoráztunk a családommal. Nem nagyon szeretek karácsonyfát díszíteni, de akkor még abból is kivettem a részemet.
Szenteste mindig megpróbálok az én és a barátnőm családjával is vacsorázni, majd karácsony első napján a barátnőmnél emlékezünk meg a szeretet ünnepéről. Karácsony második napján pedig a párom látogat el hozzánk. A barátnőm nagyon szereti a kutyákat, így tavaly a születésnapján megajándékoztam őt egy amerikai cocker spániellel. Mivel Mázli karácsonykor még csak néhány hónapos volt, úgy döntöttünk, ő is velünk tölti az ünnepet a házban. Kiskutyával még soha nem karácsonyoztam, de nagyon jó érzés volt játszani vele és látni azt, hogy ő is boldog. Egyértelmű, hogy „Nincs Karácsony Kevin nélkül!”, így ilyenkor a Reszkessetek betörők!-et nézzük, persze ha éppen nem a Harry Potter megy, mert az az első számú kedvenc!
Ami még emlékezetes, hogy 2011-ben Bagu Géza tanár úr vezetésével ismét megalakult egy betlehemes csoport Bátyúban, ahol én az Angyal szerepét töltöttem be. 2013-ig karácsony második napján mindig tőlünk zengett a falu, olyankor rengeteg helyre elmentünk betlehemezni.
