Temető Sándor, egykori FIFA-játékvezető
A korábbi években mindig nagy társasággal étteremben búcsúztattuk az óévet és köszöntöttük az új esztendőt. Talán a legemlékezetesebb Budapesten történt 1972-ben vagy 73-ban, már pontosan nem emlékszem rá. A Citadellán egy impozáns étteremben zajlott a szilveszteri buli, ha jól tudom, még a tévé is közvetítette. Rengeteg volt a külföldi, akkor találkoztam először nyugatnémetekkel. Nagyon oda kellett figyelnünk, mert megitták az italt a poharunkból majd földhöz csapták azt. A keleti blokkban mi ehhez nem voltunk hozzászokva, nem tudtuk, mire véljük ezt az egészet. Így jobb híján egész este a kezünkben tartottuk a poharat, persze ennek is megvoltak az előnyei és a hátrányai…
Általában labdarúgókkal, játékvezető kollégákkal gyűltünk össze december 31-én. Idehaza többnyire a Zakarpattya szállót részesítettük előnyben, ugyanis akkor annak színvonala megütötte a nyugatit. Emiatt igen felkapott is volt, de ismertem az igazgatóhelyettes, így mindig volt helyünk az ünnepi asztalnál. Néhány éve itthon a feleségemmel, szűk családi körben, éjféli koccintással köszöntjük az újévet. Igaz szoktam győzködni a nejem, hogy menjük el étterembe, ám ő erre azt mondja, jó lesz nekünk a tévé előtt ülve szilveszterezni. Ahogy korábban úgy most sem vitatkozom vele, hisz haraggal nem szabad az újévbe lépni.
