A davosi Világgazdasági Fórumon Petro Porosenko ukrán reggelire invitálta az úri közönséget. Sajnos a menüsorról a nemzetközi sajtó nem számolt be, így arról én sem tudok semmi érdemlegeset mondani. Arról viszont, hogy az elnök mivel etette a früstök résztvevőit, már akadt hír.
„Senki nem várta, hogy ilyen eredményesek és ilyen hatékonyak leszünk” – idézte a korrespondent.net az államfő szavait, aki a továbbiakban – az eredményességet és a hatékonyságot igazolandó – eldicsekedett a 2017 őszén életbeléptetett reformokkal. Kiemelte a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az igazságszolgáltatás és az oktatás terén végrehajtott korrekciókat.
Még az elnöknek sem tiltható meg, hogy evés közben beszéljen, bár állítólag a figyelemelterelő cselekvések gátolják az emésztést. Nagyobb baj ennél, hogy a vívmányként emlegetett reformok minden bizonnyal a mi gyomrunkat fekszi meg.
Ami a bírói tevékenység korszerűsítését illeti, a hosszas helyzetelemzés, a hiányosságok sorolása helyett elegendő, ha arra utalok, hogy Ukrajnában nem szükségeltetik jogi végzettség a főügyészi poszt betöltéséhez.
Az egészségügy reformja kapcsán joggal tehető fel a kérdés: min változtat az alapellátás átalakítása, ami nem szabadságot, inkább egészségügyi „röghöz kötöttséget” eredményez, mennyiben lendít az egyre fenyegetőbb orvos-, nővér-, gyógyszerhiányon?
A nyugdíjrendszer átalakítása nem a felhőtlen öregkor biztosítéka, sokkal inkább a Nemzetközi Valutaalap állítólagos elvárásainak szolgai teljesítése. A beharangozott nyugdíjemelés hatását valójában csupán egy szűk réteg élvezheti, a többiek javadalmának csekélyke korrekcióját már rég semmissé tette az árak elszabadulása.
A végére hagytam az oktatási törvényt. Nem véletlen, hogy Ukrajna annyi bírálatot kapott a jogszabály hírhedtté vált 7. cikke miatt. Hisz az ország függetlenné válása óta nem volt példa a nemzetiségek szerzett jogainak ilyen módszeres, előre megfontolt szándékkal elkövetett sárba tiprására.
Reggelire ennyi egyszerre több mint elég.
