Palágyi Deák Geyza, a Sárospataki Református Főgimnázium rajztanára, néprajzkutató, illusztrátor, költő, festő, éremgyűjtő az Ungvár megyei Palágy községben született 1871. április 7-én Deák Lőrinc és Soós Julianna fiaként, vagyonos, nemesi családban.
– A Deák család Deákfalván (Gyákfalva, Ugocsa vm.), magyar nevén Nevetlenfaluban már a 14. században gazdag birtokos család volt és a jelenlegi Werbőcziekkel állt rokonságban.
P. Deák Geyza még gyermekként – 4-5 éves korában – családjával került Budapestre. Középiskoláit 21 éves korára végezte el. Rövid katonáskodás után a Vasárnapi Újságnak és a Borsszem Jankó c. lapnak volt a rajzolója. Közben a jogra iratkozott be a család akaratát teljesítve. Míg hozzátartozói úgy tudták, hogy jogra jár, rövid idő után azt otthagyva a Budapesti Mintarajziskolába iratkozott be. Annak befejezése után Münchenben ismerkedett a német rajzművészettel, majd – 1899 őszén – Pápára került ideiglenes rendes tanárnak.
A tanítás mellett arcképeket festett, könyveket illusztrált. A sárospataki főiskola számára megfestette Szemere Bertalan arcképét.
Etnográfusként elsősorban a Tiszahát néprajzával, művészettörténészként a magyarországi történeti festészet és iparművészet-történet kérdéseivel foglalkozott. Palágyi Deák Geyza a magyar néprajzi gyűjtőmozgalom egyik kezdeményezője, úttörője volt. Olyan vidéken végzett gyűjtőmunkát, melyet szétszabdalt Trianon. Ezt fájdalmasan viselte. Szakállt növesztett, megfogadva, csak akkor vágatja le, ha az elcsatolt területek visszakerülnek. Egész életében gyűjtötte a magyar nép szellemi és tárgyi emlékeit – népballadákat, népdalokat, népi hagyományokat – festette, rajzolta az eléje táruló világ minden szépségét. Részletező, rajzi dokumentációval kísért leírásokat tett közzé az ungi Tiszahát népéletéről. Rendszeresen jelentek meg rajzai a Vasárnapi Újságban. Illusztrációkat készített Arany János Toldijához. Rajzait és költeményeit 1907-ben albumban adta ki.
Fáradhatatlanul járta a Tisza, a Bodrog, a Latorca, az Ung folyók vidékét. Ezekből a feltáró munkákból született meg pl. a Néprajzi Értesítőben 1910-ben megjelent Az Ungvár – megyei Tiszahát népi építkezése és művészete c. összefoglaló műve. 1998-ban új kiadásban látott napvilágot az írás MANDÁTUM – HATODIK SÍP ALAPÍTVÁNY kiadásában az UNG MEGYE c. kiadványban – Kárpátalján.
Sokoldalúságát, tehetségét bizonyítja, hogy ezek mellett más témájú könyveket is írt pl. A magyarság és rajzolás vagy A magyar lim-lom címmel anekdota gyűjteményt is megjelentetett. A könyv szeretetéről, megbecsüléséről ír a Pápán 1910-ben megjelent: – „A könyv és a könyv díszítése” c. alkotásában. A Sárospataki Néphagyománykutató Szövetségben – alakulásától, 1912-től – aktív részt vállalt a Felső-Tisza-mente népies irodalmának összegyűjtésében. 1910-től a pápai Ifjúsági Művészeti Könyvtár című sorozat szerkesztője. 1920-tól a Magyar Néprajzi Társaság választmányának tagja. Néprajzi és népművészeti tárgyi gyűjteménye a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények Múzeumába került.
Palágyi Deák Geyza – 1902-ben – mint fiatal festő, grafikus vette át a szabadkézi rajz tanítását a Sárospataki Református Kollégiumban. A tanár személyisége pataki diákgenerációk hosszú sorára gyakorolt nagy hatást. Tanítványai szerették és tisztelték tudását, őszinteségét. Igaz magyarságáért megbecsült ember volt.
1931. június 24-én hunyt el Sárospatakon. Sírja a református temetőben van.
Palotai Gyula
(Budapest)
