A zene az a dolog, amely jelen van életének szinte minden napjában. Az a munkája, szórakozása, kedvenc időtöltése, az tölti ki ünnep- és hétköznapjait is.
– Aknaszlatinán születtem, bányászcsaládban. A településen a sóbánya biztosította a lakosság zömének a megélhetést és a szórakozást is. Nagyapám és édesapám is a sóbányában dolgozott, szabad idejében pedig a bányászzenekarban zenéltek. Esélyem sem volt, hogy kikerüljem a művészet ezen ágát, de miért is tettem volna? A család minden férfitagja zenélt, a muzsika szeretetében nőttem fel, s abban az időben nagy megtiszteltetést jelentett a bányászzenekar tagjának lenni, így természetes volt, hogy én is zeneiskolába fogok járni, később pedig ezen a pályán tanultam tovább – meséli Csonka Béla, aki bár már nyugdíjas, még mindig dolgozik, most a Técsői Művészeti Iskola hangszerjavító és hangoló műhelyében.
A zeneiskolában hegedülni tanult, az ungvári zenei szakiskolában klarinéton játszott, majd teljesen áttért a fúvós hangszerekre, karmesterként végzett. Pályafutását 1970-ben módszerész és zenekarvezetőként kezdte, 1975-ben a técsői Zenit műszergyár fúvózenekarának karmestere. Dolgozott a tűzoltóságnál, foglalkozott riasztóberendezések és villámhárítók szerelésével, de a zene végig jelen volt az életében, bárhol is dolgozott, a muzsikálást soha nem hagyta abba, zenélt étteremben, s minden évben, május elsejének éjszakáján számtalan romantikus fiatalember és ifjú férj kérésének eleget téve éjjelizenét adtak. Mára már ez a szép szokás is kihalni látszik – jegyzi meg –, bár még tavaly is voltak ilyen felkérések, már nagyon kevesen kedveskednek éjjelizenével párjuknak, kedvesüknek.
2011-től a Técsői Művészeti Iskola hangszerjavító és hangoló műhelyében dolgozik, tangóharmonikákba és fúvós hangszerekbe javít, próbál ismét lelket önteni, a járás kilenc zeneiskolája zongoráinak hangolása is hozzá tartozik. Szabad idejében az Aknaszlatinai Bányászzenekarban játszik, tagja a művészeti iskola kis szimfonikus zenekarának, ahol ő a nagybőgős.
A lányai már teljesen más úton haladnak. Mint annyian mások, sajnos ők is külföldön keresik a megélhetéshez valót, az unokája is inkább a rajz felé vonzódik, de számára továbbra is a zene jelenti a munkát és a szórakozást.
Bökényi Magdolna
