És nemcsak a 2019-es esztendő. Hanem az ország közeljövőjét alapjaiban meghatározó elnökválasztási kampány is. Az idei évünket a két ukrajnai választás foglalja majd egyfajta keretbe, de szemünk sarkából nyilván a magyarországi EU-s és az őszi önkormányzati választásokra is kitekintünk majd. Kampányból kampányba csöppenünk, amiből egy kevés előzetest már az előző hónapokban is volt szerencsénk kapni.
Stílszerűen szilveszter napján vette hivatalosan is kezdetét az ukrán elnökválasztási kampány. Miközben az összes országos adón a regnáló államfő hagyományos újévi köszöntőjét sugározták, az 1+1 csatornán Volodimir Zelenszkij ismert humorista „játszott” elnököt és eloszlatva a találgatásokat, bejelentette: ő is indul a március 31-i megmérettetésen. Szavai hatalmas hullámokat vertek a közösségi médiatérben, a mellette álló tábor új arcnak titulálja, a másik rész Igor Kolomojszkij oligarcha udvari bohócának csúfolja. Azt persze hiú ábránd volt hinni, hogy Zelenszkij külső segítség nélkül ennyire jól felépítette volna belépőjét, de most nem is az ő figurája a lényeg. Inkább jelzi azt az alternatívanélküliséget, hogy valós, reális jelölt híján ukránok milliói egyfajta messiást látnak benne. És ez mindent elárul napjaink állapotáról, az ukrán politika minőségéről.
A regnáló elnök igyekszik a végletekig leegyszerűsíteni a választás tétjét: vagy ő, a nagy nemzetvédő győzedelmeskedik, vagy bárki más győzelme esetén Kijev ismét Moszkva befolyása alá kerülhet. Ezt megakadályozandó, a Központi Választási Bizottság egy rendelettel azonnal felszámolta az oroszországi szavazóköröket, megfosztva ezzel közel 2 millió ott élő ukrán állampolgárt a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Miközben a hivatalos kommunikáció szerint Ukrajna soha nem mond le az elcsatolt Krímről és a megszállt Donbászról, az ott élők alkotmányos jogának biztosításáért semmit sem tesznek Kijevben, hiszen adott esetben a voksukra nincs szükség, mert az nem a jelenlegi politikai irányvonal kedvére való.
Nekünk, kárpátaljai magyaroknak sem mindegy, ki lesz Ukrajna hatodik államfője. Persze azt is látnunk kell, igazán jó választási lehetőség nem kínálkozik számunkra, inkább csak a rossz és még rosszabb közt kell majd választanunk. Mindeközben le kell vonnunk a 2014-es választás fájó tanulságait is, amikor nagyon csúnyán megvezettek bennünket, s ugye nem ez volt az első ilyen eset.
