A kormány a gazdasági növekedés ígéretével kecsegteti a lakosságot, hogy megnyugtassa az állampolgárokat a közeledő választások előtt. Ám lássuk be, valós lépéseik homlokegyenest ellentmondanak fogadalmaiknak, az idei évre elfogadott költségvetés alapján ugyanis kijelenthetjük, az életszínvonal emelkedésének még csak az előjele sem mutatkozik.
Hogyan is beszélhetnénk méltóbb életkörülményekről, miközben rögtön az év első napján 23 százalékkal drágították a központi fűtés és a melegvíz-szolgáltatás díját, s tavasszal és ősszel újabb 15 százalékkal emelik a gáz árát, mert a külföldi hitelezőkkel kötött megállapodás értelmében annak el kell érnie az import paritás szintjét, (holott a lakosság az Ukrajnában kitermelt gázt használja), de eközben a rezsitámogatásra és egyéb szociális kifizetésekre a tavalyinál jóval kevesebb pénzt – 71 milliárd helyett 55 milliárdot – szánnak. Nyilvánvaló, hogy csökkentik a támogatottak számát és a szubvenciók összegét is, tehát tovább folytatódik a lakosság elszegényedése. Ha figyelembe vesszük, hogy az infláció mértéke a tervezett 7,4 százaléknál minden bizonnyal magasabb lesz, nyilvánvalóvá válik, hogy a szociális kifizetések csekélyke emelését elviszi a pénzromlás.
A nyugdíjasok sem számíthatnak sok jóra. A Nyugdíjalap idei tervezett deficitje 167 milliárd hrivnya. S az ígért emelések kapcsán további 400 milliárdra lenne szükség. A kérdés csak az, honnan fogja előteremteni a kormány a hiányzó horribilis összeget.
Ám a tisztelt kabinetnek nem okoz álmatlan éjszakákat a lakosság szociális helyzete. A bársonyszék-tulajdonosokat jóval inkább leköti a választások kapcsán kialakuló hatalmi párviadal, a minél szebben és hihetőbben előadható ígérgetés és persze saját gyarapodásuk. Tavaly a száz leggazdagabb ukrán vagyona az ukrán GDP-nél tizenkétszer gyorsabban nőtt, s jelenleg 37,5 milliárd dollárra tehető. Ennek tükrében mutat csak igazán siralmas képet a januári létminimum, melynek összegét 1853 hrivnyában határozták meg, az 1497 hrivnyás minimálnyugdíj vagy a 4173 hrivnyás minimálbér.
