A csongori Marton Tibor és felesége, Tünde akár Bécsben is élhetne, ám ők a többséggel ellentétben mégis itthon maradtak. Sikeres vállalkozást működtetnek, boltjuknak, a Tünde-divatnak több mint kilencezer követője van a legnagyobb közösségi oldalon. Tavaly márciusban a csongori mellett Beregszászban megnyitották második boltjukat.
A házaspár azon kevesek közé tartozik, akik magyarországi tanulmányaik befejezése után visszatértek szülőföldjükre. Itthon szerettek volna boldogulni, ami nem indult könnyen, hisz közben jött a három gyerek, így főleg a családfőre hárult a kenyérkeresés feladata.
Az újságíró, reklám és marketingmenedzser végzettséggel Tibor a toll helyett kormányt ragadott és fuvarozni kezdett,
párhuzamosan használtbútorral és mobiltelefonnal is kereskedett. Volt időszak, amikor használtan vásárolt gépekkel konditermet üzemeltettek a garázsukban. Már a kitelepülés gondolatával kacérkodtak, amikor 2014 novemberében alig 20 négyzetméteren megnyitották a Tünde-divatot, ami nemcsak itthon tartotta őket, de biztos egzisztenciát is teremtett a család számára.
– Tibinek Bécsben ajánlottak egy kecsegtető sofőri állást. Úgy volt, hogy kimegy, mi meg két hónap múlva követjük – emlékszik vissza erre az időszakra Tünde.
– Az nem volt opció, hogy ő külföldön dolgozik, én meg itthon maradok a három gyerekkel, akik jó esetben 3-6 havonta látják az apjukat.
A legkisebb gyerek ekkor lett ovis, felszabadult egy csomó időm, ahogy a kondigépeket eladásával a garázs is. Egy kósza ötlettől vezérelve itt alig 20 négyzetméteren nyitottuk meg a boltot. Babaruhákkal kezdtük, ugyanis három gyereket nevelve azt tapasztaltam, erre mindig van kereslet. Nevetségesen alacsony kezdőtőkével vágtunk bele, gyakorlatilag hitelbe hoztuk haza az első ruhadarabokat. Még cégérünk sem volt, vállfán a kerítésre akasztva lógtak a ruhák, így csalogattuk be az első vásárlókat.
Korán észrevették a közösségi médiában rejlő lehetőségeket és azt, hogy az emberek szívesen részt vesznek különböző nyereményjátékokban. Így egy idő után, lefotózták a ruhákat, a felvételeket pedig a kerítés helyett Tünde Facebook-oldalára „aggatták ki”.
– Ekkor kezdtük hasznát venni a marketinges tanulmányainknak – vette át a szót a családfő. – Saját profilt csináltunk a Tünde-divatnak, időről időre nyereményjátékot hirdetünk a vásárlóink és a megosztóink között. A videókat mi készítjük, melyeken a feleségem szokott szerepelni, hogy még személyesebbé tegyük az egészet. Nagyon pozitív visszhangja volt az első akciónak. Legutóbb például 5000 hrivnya értékben sorsoltunk ki vásárlási utalványt, valamint egy 460 hrivnya értékű ajándékcsomagot a megosztók között. Ez a mi hálánk a vásárlók felé, na meg reklám is a boltnak. Ma már kilencezer követőnk van.
Tünde mindehhez hozzátette, amikor először mesélt erről a konkurenseknek, kinevették, viszont most már egyre többen, másolják őket. Pedig a kezdetek kezdetén egy csengő volt felszerelve a boltra, ha valaki vásárolni akart ezt kellett megnyomnia. Eleinte a férj fuvarozásból származó keresetet fektették az árukészletbe.
– Ha jött valaki, csengetett, kimentem és kiszolgáltam, – ecseteli a kezdeteket Tünde. – Az első eladót akkor vettük fel, amikor rövid idő alatt háromszor kozmált oda az ebédünk.
Eleinte hetente kétszer segített nekem, ma már három alkalmazottunk van a csongori boltban, félemeletekkel összesen 100 négyzetméteresre duzzadt az egykor 20 négyzetméteren elterülő kicsinyke bolt.
Folyamatosan bővült a kínálat, nőtt a forgótőkénk. Egyre több mindent kértek a vásárlók, a gyermekruhákat mellett megjelent a női és férfiruházat, a lábbeli, a játék, a szórakoztató technika, de a háztartási cikkek, iskolai felszerelések és az ajándéktárgyak is megtalálhatóak a bolt polcain. Pedig többször is le akartuk húzni a rolót, részben mert az elején az üzlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert teljesen lekötötte az időmet a vállalkozás.
A családanya elmondta, ez ma sincs másképp, gyakorlatilag a boltban élnek. Kivétel ez alól, ha áruért mennek, ilyenkor nem ritka hogy éjszaka is úton vannak. A főzésben az anyósa segít be. Tibor egy ideje felhagyott a fuvarozással, azóta együtt mennek áruért. Hetente legalább egyszer, ünnepek előtt kétszer mennek indulnak bevásárló körútra Nyíregyházára, Budapestre, Csernovicba, Odesszába vagy Hmelnickijbe. Tibor ötlete volt a beregszászi bolt is, amit tavaly márciusban nyitottak.
Ő itt nem állna meg, ha csak rajta múlna, már Munkácson és Csapon is lenne Tünde-divat.
– Családias légkörű, igényorientált és vásárlócentrikus a csongori és a beregszászi üzletünk is – árulja el a siker titkát a névadó.
– Azt tapasztaljuk, hogy széles választékunk és reális áraink miatt vagyunk annyira közkedveltek. Nálunk egy 3-4 tagú család 3-4 ezer hrivnyából tetőtől talpig fel tud öltözni. Kedvező áraink miatt egyre messzebbről jönnek a vevők, vannak, akik a 35 kilométerre fekvő Alsószlatináról is Csongorra járnak vásárolni, de jönnek Csapról, Bátyúból, Makkosjánosiból, Kaszonyból, Nagy- és Kisgejőcből, Szürtéből, Palágykomorócról, Rátról, sőt még Ungvárról is.
Egyre több a szláv ajkú vevőink, ezek zömében gorondiak, nagylucskaiak és mezőterebesiek.
Ezért amikor legutóbb alkalmazottat kerestünk, előnynek számított az ukrán nyelvtudás.
Martonék fontosnak tartják a vásárlók elégedettségét. Akad, aki vissza is él ezzel. Például egy úr négyszer hozta vissza az autórádiót, és olyan is, volt, hogy valaki márciusban állított be a decemberben vásárolt téli lábbelivel. Azzal az indokkal szerette volna visszacserélni, hogy nem is volt olyan hideg tél, így nem hordta azt.
A fiatal tulajdonosok elárulták, a gyerekeik nagyon megértőek, tisztában vannak azzal, hogy ebből van étel az asztalon, konyhabútor, nekik lábbelijük, iskolatáskájuk stb. Megtehetnék, hogy felvesznek még valakit, de ha nem lenne ott, akkor már nem nevezhetnék Tünde-divatnak a boltot.
Szabó Sándor
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
