Kárpátalján még tart ugyan a vadászidény, hiszen az ukrán törvények a mezei nyúl vadászatát – megjegyzem, elégé elítélendően – január végéig lehetővé teszik, de az igazi vadászok ilyenkor már inkább a következő idény tervezésével és az elmúlt év kiértékelésével foglalkoznak. Jó érzésű vadászok január elejétől már nem emelnek fegyvert Kalán hosszúfülű népére, hiszen ilyenkor a „jóvérű” nyúllegények és nyúlmenyecskék már a következő nemzedék létrehozásának kellemes kötelezettségével vannak elfoglalva. Ugyanakkor az elmúlt év sok tanulsággal szolgált ezekről Istvánfi Andrást, a Nagyszőlősi Járási Állami Erdőgazdaság vadászmesterét kérdeztük.
– Ugocsában kiváló évet zárunk – mesélte a vadászmester –, amit talán két számmal tudnék leginkább alátámasztani: 1587 fácánkakas s 633 mezei nyúl került terítékre, ami az elmúlt esztendők egyik legjobb eredménye.
– Mivel magyarázza az impozáns zsákmányt?
– A vadgazdálkodás is olyan, mint a mezőgazdaság: ember tervez, Isten végez. Hiába teszünk meg mindent, ha kedvezőtlen az időjárás, és nincs szaporulat. Tavaly szerencsére jók voltak az időjárási feltételek. Igaz, a március kellemetlen faggyal és telet idéző havazásokkal telt, de ettől eltekintve mindenben szerencsénk volt.
A rendszeres csapadéknak köszönhetően gyorsan nőtt a vegetáció, ami jó búvóhelyet biztosított az apróvadnak és ivóvízgondjaink sem voltak, ugyanakkor elkerültek bennünket a hetekig tartó hideg esőzések.
A mezei nyúl és fácán tekintetében pedig egy érdekes tendenciát is megfigyelhetünk. A vaddisznóállományt gyakorlatilag likvidáló afrikai sertéspestis miatt és az egyre több megművelt terület végett feljövőben van a nyúlállomány, ám stagnál-csökken a fácánpopuláció. Ez azzal magyarázható, hogy a gyomos-bokros területek újbóli megművelése miatt a tojásból kikelő kisfácánok életük első hetében a gyomirtott, steril területeken nem tudják összeszedni azt a rovarmennyiséget, ami a fejlődésükhöz szükséges. A nyúl viszont növényevő emlősállatként nagyon jól megtalálta számításait a mezőgazdasági területeken.
Elindult az a tendencia, ami a kolhozok idején számított meghatározónak, amikor fő apróvadunk a mezei nyúl volt.
Mindemellett pedig fokozottan fel kellett venni a harcot a vadgazdálkodási kártevőkkel, és oda kellett figyelni a téli, kiegészítő takarmányozásra is. Mivel Ugocsa vadászhelyeinek meghatározó része mezőgazdasági terület, figyelembe kell vennünk, hogy jelentős ingadozások lehetnek a vadeltartó-képességben. Az a kukoricaföld, ami szeptember elején terített asztal, télre a betakarítást és leszántást követően már éhkoppal fenyegeti a vadat. A téli takarmányozásnak pont ezt kell kiküszöbölnie.
– Mi a helyzet a kártevőkkel?
– Tavaly 44 róka került puskacső elé, idén pedig még csak most indul a rókavadászat igazi szezonja. A január-februári koslatás során ugyanis kotorékból ugratva, dögtéren lesve vagy hajtásban egyformán eredményesen vadászható a vörösbundás.
A rókaállomány létszámának gyérítését – kiirtani nem szabad és nem is kell őket – pedig nem lehet eleget hangsúlyozni.
Magyarországi számítások szerint ugyanis egy róka egy év alatt mintegy 60-70 darab hasznosvadat pusztít el.
– „Kétlábú vadgazdálkodási kártevőből” hogyan áll Ugocsa?
– Ha a rabsicokra-vadorzókra gondol, sajnos van belőlük és gyakorta a vadászok is megsértik az előírásokat. Mindez a számok nyelvén azt jelenti, hogy 16 esetben 2764 hrivnya értékben kellett bírságot kiszabnunk vadászati szabálysértések miatt.
Mintegy 50 különböző méretű hurkot is begyűjtöttek a vadőrkollégák,
minek kapcsán csak az az elszomorító, hogy a hurkoló vadorzók törvény elé állítása nagyon körülményes. Gyakorlatilag 2 tanúval kellene alátámasztani még a tettenérés tényét is. A törvény sajnos nagyon elnéző ezekkel a jómadarakkal szemben, bár én csak annyira büntetném őket, hogy valaki megkóstoltassa velük, mit érez a hurokban vergődő állat. Ami a lőfegyverrel történt visszaéléseket illeti, kérdezze a járási rendőrkapitányság fegyverosztályának vezetőjét, mert ő az illetékes.
– A disznópestissel mi a helyzet?
– Az utóbbi időben elhullott vaddisznót nem találunk, de azaz igazság, hogy élőt se nagyon. Az állomány a 3-4 évvel ezelőttihez képest tragikusan lecsökkent.
A Tisza partját járó horgászok egyre gyakrabban találkozhatnak viszont hódokkal, és itt szeretnék eloszlatni egy közkeletű tévedést.
A hód Ukrajnában ma már nem védett faj. Vadászható, de ehhez eleget kell tenni a vadászati előírásoknak.
Tavasszal a vadászoknak állománybecslést kell végeztetniük, majd ennek tükrében igényelhetnek licencet (kilövési engedélyt) a hódok elejtésére. Ennek a hatalmas vízi rágcsálónak a vadászati idénye pedig november 1-től február 1-ig tart. Ugocsában viszont minderre nincs igény és akarat, pedig a hód mára érzékelhető károkat is okoz az ártéri erdőkben.
Matúz István
