Milyen veszélyeket rejt a téli Kárpátok?

Az elmúlt hetekben több felelőtlen túrázó és síelő is eltévedt a Kárpátokban. Voltak, akiket rövid időn belül sikerült biztonságba helyezni, de egy férfira csak későn leltek rá, már csak a holttestét találták meg a hegyimentők. Legutóbb öt napon keresztül kerestek egy kijevi turistát, aki a rossz látási viszonyok miatt tévedt el a havas hegyek lankáin. A síelőre a csodával határos módon élve bukkantak rá. Ő is hegyimentőknek köszönheti az életét, akik számos feladatot látnak el: az eltűnt személyek keresése, helyszíni elsősegélynyújtása, és a sérült személyeknek a mentőig való szállítása is az ő feladatuk. Milyen veszélyeket rejt a téli Kárpátok, kérdeztük Gasparovics Jenőtöl, a kőrősmezői hegyimentő osztag parancsnokától.

– Téli időszakban hány riasztást kapnak naponta?

– A Drahobrat völgyében három emberünk van állandó ügyeletben.

Átlagosan naponta 2-3 alkalommal riasztanak minket sípályán történt balesetekhez. Ezek többnyire ficamok, végtagtörések, fej-, nyak- és gerincsérülések.

Ami az eltűnt turisták felkutatását illeti, az idei szezonban öt komoly riasztásunk volt, ezek során kilenc embert sikerült élve megtalálni. Minden esetben olyanok voltak az időjárási körülmények, hogy ezek az emberek nagy valószínűséggel a segítségünk nélkül élve nem kerültek volna elő. Legutóbb kedden egy snowboardost kellett keresnünk, aki figyelmen kívül hagyta a tiltó táblákat, és letért a kijelölt pályáról. Ötkor indultunk a keresésére, kilenc órakor sikerült megtalálunk, éjjeli egyre értünk vissza vele. A svájci, csehországi és franciaországi hegyimentők éjjel nem indulnak útnak, viszont a Kárpátokban, ha azonnal nem kezdjük meg a kutatást, jelentősen csökkennek a bajbajutottak túlélési esélyei.

– Mivel veszélyeztetik leginkább saját épségüket a turisták?

– Télen senki ne induljon a hegyre egyedül, mindig legyen egy társ, aki segíteni tud baj esetén. Már az is életmentő lehet, ha van, aki segítséget hívjon. Gyakori hiba, hogy a síelők túlbecsülik fizikai képességeiket, nem tartják be az előírásokat.

Mostanság a legtöbb probléma az úgynevezett freeride síelésből fakad, ami a szabad, nyílt és nem kezelt terepen való lesiklást jelenti.

A turistákat hójárművekkel felviszik gyakorlatilag a vadonba, az emberek pedig rosszul mérik fel a helyzetet, mert ha valaki 20-30 méterre elkeveredik a lezárt pályáról, nagy valószínűséggel eltéved. Jelenleg 1,5 méter mély a hóréteg, amiben szinte lehetetlen haladni. Tavaly december 30-án például egy snowboardost újra kellett éleszteni, annyira elkészült az erejével. Sajnos az emberek felelőtlenek.

Sokan azzal jönnek, hogy ez a munkánk, de azt nem kérdezik meg senki, milyen nevetséges összegért végezzük a mentést, kockáztatjuk az életünket.

Előfordul, hogy csak órákkal később jelentik valaki eltűnését, ami nagyon megnehezíti a munkánkat. Volt olyanra is példa, hogy három nap multán vették észre, hogy hiányzik egy szállóvendég.

– Mire hívná fel a hegyekbe indulók figyelmét?

– Figyeljenek oda a jelzésekre, tartsák be a szabályokat. Például a Drahobrat sítelepen a pénztár felett ki van függesztve egy nagy térkép, amin fel vannak tüntetve a veszélyes helyek. A képességeinknek megfelelő nehézségű pályát válasszunk, ha kell, oktató segítségével csiszoljuk sítudásunkat.

Tapasztalt kísérő nélkül ne vállalkozzunk extrém dolgokra.

Sajnos a felvonók üzemeltetői sem tartják be a szabályokat. Sötétedés után, ködben, sűrű hóesésben le kéne zárni a pályákat, amit sajnos nem tesznek meg.

– Milyen veszélyei vannak a Kárpátoknak? Mennyire felkészültek, ismerik-e a terepviszonyokat a túrázók?

– Hegyvidéken percek alatt megváltozhatnak az időjárási körülmények. A köd, a hirtelen lehűlés és az intenzív havazás még a tapasztalt túrázót is meglepheti. Pillanatnyilag a lavinaveszély jelent komoly kockázatot, bár ha valaki nem megy lezárt részekre, akkor nem eshet baja.

A legtöbb probléma abból adódik, hogy az emberek nem veszik figyelembe a táblákat, túlbecsülik képességeiket és felelőtlenül viselkednek.

– Kiből lehet hegyimentő?

– Jelenleg a csapatunkban olyan emberek vannak, akik korábban évtizedeken keresztül síoktatóként dolgoztak, akik a hegyekben nőttek fel, hegymászó tapasztalattal rendelkeznek.

– Elegendően vannak, hogy megfelelően lássák el az önökre háruló feladatokat?

– A szovjet érában hat-nyolc hivatásos hegyimentő volt egy-egy osztagban, ezen felül a sítelepeken dolgozó 10-15 oktató társadalmi munkában teljesített ügyeletet. Ezeket az embereket mi képeztük ki, rendszeresen szerveztünk nekik előadásokat, gyakorlatokat és versenyeket. A Szovjetunió széthullása után ez megszűnt. A kőrösmezői hegyimentő osztag hat állandó munkatárssal a katasztrófa-elhárítási szolgálat alá tartozik. Évről évre több a turista. Jelenleg 70 szálloda van a Drahobraton, minden éven újat nyitnak. Vannak olyanok, ahol kétszáz vendéget tudnak fogadni.

Egyre több a munkánk, több emberre lenne szükség, főleg fiatalokból van hiány.

De ezért a pénzért nem vállalják ezt. Fent kitalálták, hogy tűzoltókkal töltenék fel az állomást.. Ám ez nem szerencsés, mert ők nem erre lettek kiképezve. Azzal nyugatnak minket, hogy mi majd betanítjuk őket.

– Kellően felszerelt a hegyimentő szolgálat?

– Sajnos ezen a téren komoly hiányosságokkal küzdünk. Nincs megfelelő öltözékünk, a felszereléseink idejétmúltak. Szabadnapjainkon öltözék és felszerelés után kutatva a használtruha boltokat járjuk. De a kapcsolattartáshoz szükséges adóvevőket is saját magunk vettük. Jó lenne, ha nagyobb figyelmet kapnánk, hisz emberéleteket mentünk, szezononként több tucatot.

– Mennyire veszélyes ez a szakma, gyakran vannak életveszélyben?

– Körülbelül öt éve tragédia is történt. A volóci hegyimentő osztag parancsnokát elsodorta egy lavina, amikor két turistát kerestek a hegyekben. Nem élte túl. A síelők végül megkerültek.

Gyakorlatilag minden mentés során a saját életünket tesszük kockára.

Ráadásul az állam nemhogy megfelelő fizetésről, még az életbiztosításunkról sem gondoskodik. Egyébként a kollégánk halála óta nem engedélyezett az éjszakai kutatómunka, így sötétedés után saját felelősségünkre maradunk kint, egy felelőtlen ember miatt.

– Melyik volt a legemlékezetesebb mentőakciója?

– A hegyi mentő szolgálatnál töltött

közel húsz év alatt rengeteg turista életét mentettem meg, mégse ezek hagytak mély nyomot bennem, hanem azok az esetek, amikor nem tudtam segíteni, nem sikerült élve megtalálni a turistát.

– Egy átlagos ember hány napot bír ki a Kárpátokban?

– Három nap után általában már nincs remény arra, hogy valaki élve előkerül. De van, hogy extrém hideg, mínusz 30 Celsius – fok van kint, ami nagyban lecsökkenti a túlélési esélyeket. A kijevi turista esete egyedi. Sportemberről van szó. A férfi tapasztalt túrázó, extrémsportoló, megfelelő ruházatának és felszerelésének köszönheti, hogy enyhébb fagyási sérülésekkel ugyan, de túlélte a kalandot.

Szabó Sándor