Az ukrán transzplantológia jogi, morális és anyagi segítségre, képletesen szólva átültetésre szorul. Pedig sikeres működéséhez minden adott volt, ugyanis a világon az első veseátültetést 1933-ban egy harkivi orvos, Jurij Voronyin hajtotta végre. Ennek ellenére az ukrajnai szervátültetésről legfeljebb a botrányok kapcsán hallunk. Talán nem véletlenül. A veseátültetések számát tekintve az ország világviszonylatban egyike a sereghajtóknak, holott évente 2500 beavatkozásra lenne szükség, ezenkívül 1500 szív- és májátültetésre. Csak összehasonlításként: az USA-ban évente tízezer transzplantációt végeznek, míg Ukrajnában legfeljebb száz-százhúszat. Mindezek tükrében kijelenthető, hogy az orvostudománynak ez az ága az egyik legelmaradottabb, az állami hivatalok eleve hétpecsétes titokként kezelik a témát.
Amint az egészségügyi minisztérium adataiból kiderül, a várólistán szereplő betegek harminc százaléka nem éli meg a transzplantációt. Másrészt, az utoljára 1999-ben elfogadott erre vonatkozó törvény is akadályozza a beavatkozást. Ennek 16. cikkelye szerint ugyanis,
ha egy állampolgár még életében nem nyilatkozott beleegyezően arról, hogy szerveit másnak adják halála után, az automatikusan azt jelenti, hogy ellene volt.
A törvényalkotók ezért úgy döntöttek, osztrák, spanyol és lengyel mintára korrigálják a passzust. Így az orvosoknak a tragédia perceiben nem kell a hozzátartozókat azzal terhelniük – egyébként a legtöbb esetben, érthető módon, teljesen eredménytelenül –, hogy ajánlják fel szerettük szerveit egy másik, még megmenthető ember számára.
A helyzet korrigálására tavaly május 17-én a parlament elfogadta az új transzplantációs törvényt, mely idén január 1-től érvénybe lépett.
Milyen újításokat tartalmaz a dokumentum?
A törvény értelmében létre kell hozni egy egységes adatbázist, mely kilenc különféle nyilvántartási rendszert tartalmaz majd – külön tartja számon a donorokat, az átültetésre szorulókat, a szerveket stb.), párosítja azokat, akik adják és akik kapják az életmentő szerveket. Azon egészségügyi intézmények listáját, amelyek jogosultak az átültetésre, a szaktárca határozza meg.
Az átültetésre vonatkozó általános szabály megköveteli a szervet befogadó páciens beleegyezését.
Azonban egyes életveszélyes helyzetekben, súlyos következmények veszélye esetén enélkül is végrehajtható rajta a beültetés, kivéve, ha a páciens erről írásban lemond.
A törvény azonban nem részletezi, mi a különbség az életveszélyes helyzet és a súlyos következmény között, ezáltal félreértéseket szülhet a jövőben.
Ki válhat donorrá?
Nos, élő donorrá az a nagykorú, cselekvőképes személy válhat, aki írásos beleegyezését adta szervei eltávolításához vér szerinti rokona számára. Ami az elhunyt személyeket illeti: minden felnőtt cselekvőképes személy még életében írásban dönthet arról, hogy halála után felajánlja-e vagy sem szerveit. Joga van azt bármikor átírni, minden egyes új dokumentum felülírja a régebbit. Nyilatkozata bekerül az országos nyilvántartási rendszerbe, kívánsága esetén személyi igazolványába és jogosítványába.
Ezenkívül mindenki megjelölhet egy személyt, aki halála esetén képviseli az érdekeit, s helyette rendelkezik. Ha az elhunyt illető életében sehogy nem rendelkezett, s képviselőt sem jelölt meg, a transzplantációs koordinátor a hozzá legközelebb álló családtagtól – férj, feleség, gyerek stb. (vagy attól a személytől, aki a temetésről gondoskodik) kér beleegyezést vagy ellenvetést.
Tehát a szerv eltávolításához mindenképpen szükség van beleegyező nyilatkozatra.
Az új törvény persze nem jelenti azt, hogy az országban mostantól elkezdődik a tömeges transzplantáció. A dokumentum ugyanis nem oldja meg a beavatkozáshoz szükséges, ám mindmáig hiányzó műszaki felszerelés hiányát, a szervek, donorok idejében történő szállításának problémáját.
Az egészségügyi minisztérium adatai szerint jelenleg csupán hat, átültetésre alkalmas, megfelelően felszerelt intézmény működik az országban – Kijevben, Lembergben, Harkivban, Odesszában, Dnyipróban és Zaporizzsjában.
Idő kell az említett adatbázisok létrehozásához is.
A hiányosságok ellenére a törvény előrelépést jelent az eddigiekhez képestés remélhetőleg hozzájárul a transzplantációs rendszer kiépítéséhez, amennyiben lesz elegendő finanszírozás és a hatalmi szervek is összehangolják a munkát. A törvény végrehajtásához szükséges egyes normatív dokumentumokat már elfogadott a Miniszteri Kabinet.
Mit gondolnak az emberek?
Kérdés, vajon az ukrajnai mentalitás mennyire azonosul az európai szemlélettel?
Egy közvélemény-kutatás szerint ugyanis a többség nem szívesen lenne donor.
Az emberek attól félnek, hogy „erre szakosodott bűnelkövetők” szándékosan elteszik őket láb alól, ha kiderül szerveik felhasználhatóak haláluk után. Hisz ma már nem jelent gondot feltörni egy számítógépes rendszert. A betegek érdekvédelmével foglalkozó szakemberek szerint számos tisztázatlan kérdés van még az ügyben, például: hol, illetve ki őrzi majd a letétbe helyezett tiltakozó nyilatkozatot, mi van akkor, ha valaki külföldön vagy otthonától távol halálozik el. Az emberek felvilágosítása és meggyőzése érdekében a szaktárca országos kampányt indított.
Magyar Tímea
