Rusznik Valentin nem retten meg sem a mélységtől, sem pedig a magasságtól. Kedveli az extrém sportokat, kiváló barlangász, falmászásban legjobb a megyében. Álma, hogy megmássza a Föld legmagasabb csúcsát a Himalájában.
A tizenhat éves fiú jó tanuló, a tornaórán kívül a matekot és a kémiát szereti a legjobban. A középiskola befejezése után az ungvári egyetem testnevelési kara fizikai rehabilitáció szakára szeretne jelentkezni. A falmászást megtartaná hobbijának.
– A mászás nem állt messze tőlem gyerekkoromban sem, akkoriban fára és háztetőkre csimpaszkodtam fel – kezdi beszélgetésünket az őrdarmai fiatal. – Tizenegy éves voltam, amikor az ungvári Padijun központ szakemberei ellátogattak az iskolánkba, és felhívták a figyelmünket a falmászásra. Rögtön jelentkeztem a többiekkel együtt, de közülük csak én űzöm még mindig ezt a sportot.
– Meg is van az eredménye.
– Gyakran járok versenyekre. Első helyezett is voltam már a megyében a legnehezebb kategóriában. Gyorsasági versenyeket nem rendeznek, de án már kipróbáltam magam:
15 méter magasra 18 másodperc alatt érek fel.
Ebben a sportágban nem a tempó a lényeg, hanem az összpontosítás. Nem szabad kapkodni. Szerintem nem nagy kunszt, gyakorlás kérdése az egész. Majdnem mindennap járok edzeni Ungvárra. Ha valaki ráérez a mászásra, onnantól kezdve menni fog, és fejlesztheti magát.
– Barlangtúrákon is részt veszel.
– Egy éve ment a falmászás, amikor jelezték, van lehetőség barlangászatra is. Természetesen azt is kipróbáltam. Többnyire Kárpátalján túrázunk, de Zsitomirba is eljutottam már, legutóbb pedig Ternopilban voltunk. Fárasztó lent lenni, de élvezem. A barlangokba kötélen mászunk le.
Olykor 30, de előfordul, hogy 100 méter mélyre is lemegyünk. A legutóbbi alagút 42 kilométer hosszú volt.
Be kell tartani a szabályokat, figyelmesnek kell lenni a mélyben. Elsődleges szempont, hogy mindig nézzünk a lábunk elé, legyen nálunk tartalék lámpa, térkép, és ha hosszabb útra megyünk, némi eledel.
Valik szemrebbenés nélkül mesél az életveszélyes helyzetekről.
Vallja, az adrenalin pezsdíti, ezért csinálja az egészet.
A bátor fiatal egy tizenhat órás extrém expedíciót is simán bevállal. Apró karcolásokon kívül még komolyabb sérülése, törése nem volt.
– Milyen érzés odalent, és mi volt a legérdekesebb, amit láttál?
– A színes kristályok lenyűgözőek. Nemrég denevéreket számoltunk. Izgalmas eset volt, amikor tizenöt méter mélyen, egy szűk résen keresztül kellett kijutni a barlang másik végén. Még nem fordult elő, hogy bepánikoltam volna. Pedig nagyon nehéz, mert lent elveszítjük a tájékozódási képességünket, rengeteg járat van, azt sem tudjuk, hová induljunk. Általában úgy zajlik a dolog, hogy elemezzük a térképet, új útvonalakat keresünk, csákányolunk, esetleg robbantunk.
Lehet, hogy ezzel kockáztatom az életemet, de nem gondolok arra, hogy bármi rossz történhet.
Egyszer már a vállamra esett egy kő, és beszorultam. Kicsi volt a lyuk, nem tudtak segíteni, így egyedül kellett kimásznom. Kitoltam magam előtt a követ és úgy jutottam ki sajgó vállal.
A fiú szívesen túrázik, a hegyekbe az idén is biztosan ellátogat. A Hoverlát már meghódította. Tervezi, hogy megmássza az Elbruszt, a Kaukázus legmagasabb hegyét. Az álma viszont az, hogy kitűzze zászlaját a Mount Everestre is.
Simon Rita
