„ A vadászat több mint fegyverdörgés” – tartották a régi zöldkalaposok, és bizony igazuk volt. A jó vadásztársaságok tagjai között ugyanis többek között meg kell lennie annak az összhangnak, ami anno a cigányprímás és bandája, vagy a négyes grófi hintó kocsisa és fullajtárja között is elengedhetetlen volt. Az újmódian csak „csapatépítésnek” tartott (korábban szimplán bandázásnak hívtuk ezt a műveletet) pedig nincs jobb módja mint a fehér asztal és muzsikaszó melletti kvaterkázás, minek a farsangi szezonban legjobb módja a vadászbál.
Ehhez tartották magukat idén a nevetlenfalui nimródok is, akiknél az idén komoly változások történtek. Macsiovszky József – ki közel 40 évig viselte a vadásztársaság elnökének tisztségét – ugyanis előrehaladott korára való tekintettel idén nyáron lemondott a társulat vezetéséről.
Utódja Anatolij Kozakov lett, aki igencsak kapitányos szigorral vetette bele magát a munkába.
Erre persze lehetett számítani, hiszen a vidék szerte csak Toliknak becézett újsütetű elnök nyugdíjas rendőrként is megőrizte a katonás szigort. Ezt rögtön megtapasztalhatták a későn jövők, akikre barátunk alaposan rápirított, hiszen „rendnek márpedig lennie kell”, és a nevetleni társulatban bizony rend van. Ezt mutatják az eredményeik is, hiszen
a mindössze 25 fős társaság területén 53 mezei nyúl, 76 fácánkakas, 3 őzbak és 2 vaddisznó esett.
Az elnök éves beszámolójában kiemelte a szezon során lőtt több mint 20 rókát, hiszen apróvadas területként elemi érdekük a ravaszdiak kordában tartása. Megújult a társulat vadászháza, és 17 vadonatúj – mi több, mára már „aktív”, vagyis a vad által látogatott – etető épült. Egyszóval az „új söprű” tényleg igyekezett jól seperni.
A hivatalos megnyitó végén a közösség kegyelettel adózott, két társuk Domokos Zsigmond és Kis Csaba emlékének. Az első poharával őket idézték meg. A többit viszont már a vigasság jegyében fogyasztotta a társulat, mely nem mellőzte a szebbik nem megtisztelő jelenlétét sem. A nevetlenfalui Dianák, vagyis a vadászfeleségek és feleségjelöltek, ugyanis talán még jobban várták a bált, mint nimródok. Lelkesedésüket meg lehetett érteni, hiszen
a hangulatról Ugocsa rutinos, 1967-ben alapított zenekara, a Csetneki Band gondoskodott.
A muzsikusok tudták, hogy lehet megtáncoltatni a legmackósabb vadászokat is, hiszen a szőlősgyulai banda tagjai maguk is vadászok.
Matúz István
