Marozsi István mindenhez ért. Feleségének jó dolga van mellette, nem is panaszkodik. Edina varrónőként dolgozik. Első alkalommal kacsintott rájuk a szerencse, a Kárpáti Igaz Szó félévi tárgynyeremény-sorsolásán ruha ajándékcsomagot kaptak az ungvári Paradától.
A nagypaládi házaspár húsz éve él együtt. Két gyermeket nevelnek. A tizennyolc éves Levente Nagyszőlősön járt szakiskolába, jelenleg Magyarországon dolgozik. A tizenhárom éves Fruzsina még válogat a lehetőségek közül, egyelőre a hittantanári hivatás vonzza a leginkább.
– Hogy telnek a mindennapok?
– Van néhány háziállatunk, saját részre tartjuk. A hobbikertünkben is akad minden, ott teszünk-veszünk, amikor kell – kezdi beszélgetésünket Edina. – Én Tiszapéterfalváról kerültem a szomszéd községbe. Kilenc éve vagyok a tiszaújlaki varrodában. Hétvégeken néha lakodalmakban is besegítek, pincérkedem.
Pisti építkezéseken, kőművesként dolgozik. Igazi ezermester, nem kell szakembert hívni a házhoz, mindent megcsinál.
– „Ragadt” rám a szakma – veszi át a szót a férfi. – Apám is mesterember volt, sok mindent megtanultam tőle. Ha otthon elromlott valami, akkor megbütyköltem. Műszerész is voltam, de már felhagytam vele, mert gyenge a látásom. Mielőtt összekerültünk, Budapesten dolgoztam, aztán letettem a külföldi munkáról. Itthon is van lehetőség bőven, csak szegények az emberek… Nem tehetjük, hogy túl magas árat kérjünk…
Látjuk, milyen drágák az alapanyagok, viszont mi sem kérhetünk már ennél kevesebbet, mert a végén alig jön ki a napszám.
A fiunk ugyanúgy ért mindenhez, a villanyszereléstől kezdve a hegesztésig. Gyerekkorától mellettem tett-vett.
Nehéz dolga van a háziasszonynak, mert a család minden tagja mást szeret. A húsos ételeket viszont mindegyikük megeszi, emellett gyakran készít fánkot, gőzön főtt gombócot. Ezeket jobban kedvelik, mint a krémeseket. A fiatalasszony elmondása szerint a hagyományos ételek kedvelői, az internetről ritkán próbál ki új receptet.
– Kivel szoktak összejárni?
– A férjemnek van egy lánytestvére, közel laknak hozzánk, a gyerekeink is egykorúak, velük napi szinten találkozunk. Az én testvérem nőtlen, külföldön dolgozik. Édesapám két éve meghalt torokrákban. Édesanyám vérnyomásos, de jól tartja magát. Amikor tehetjük, meglátogatjuk.
– Nyertek már valamikor?
– Én még nem, de nagymamám már kétszer is. Egy éve halt meg, és rám hagyta az ajándékát. A mostani sorsolás szerencsésen alakult: Pisti édesanyja mindig a saját nevére íratja az újságot, most viszont úgy döntött, a fiáéra fogja. Bejött.
Simon Rita
