Önkéntes, politikamentes és a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma. Kárpátalján közel négyszáz tagjuk van. Nem másról van szó, mint a cserkészetről, amibe a hétvégén néhányan közelebbről is belekóstolhattak.
Ha azt hitte, hogy csak gyerekként kezdhet bele, tévedett. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) felnőtteknek is tart képzést, amit az idén Csonkapapiban rendeztek meg. Az interaktív tanfolyamon a Kárpátalján élő és dolgozó felnőttek ismerkedhettek meg a cserkészettel és az abban rejlő ifjúságnevelési lehetőségekkel.
A komoly hangvétel csak az előadásokra volt jellemző.
Minden mást felszabadultság, játékosság és jókedv itatott át.
A résztvevők már az első perctől úgy viselkedtek, mintha ezer éve ismerték volna egymást, ami a cserkészek többéves közösségépítésben szerzett tapasztalatának köszönhető.
Barna György és Birta Zoltán szervezők a cserkészet történetéről és a kárpátaljai múltról meséltek a résztvevőknek. Techet Gábor Petőfi-ösztöndíjas, aki most a kárpátaljai szövetség munkáját segíti, azt mutatta be, milyen elemei vannak a cserkészöltözetnek, és mi mit jelent.
Ilosvay Attila azt vázolta, mi a céljuk a felnőttképzéssel.
A KáMCSSZ vezetőtisztje elmondta, keresik a hasonló habitusú embereket, akik tudásukkal, egyéniségükkel színesíthetik a szövetség palettáját. A szervezet nyitott és szívesen fogadja az érdeklődőket, minden évben bővül néhány felnőtt taggal is. Az éves programok felsorolása után szó esett még a közösség fontosságáról, és arról, hogyan modernizálja magát a cserkészszövetség annak érdekében, hogy a gyerekeknek, illetve kamaszoknak egyaránt érdekes maradjon. A jelentkezők közül sokan elmondták, szívesen felhasználnák a cserkészmódszereket a munkájukban is, tapasztalatátadás céljából érkeztek az összejövetelre, és mivel fontosnak tartják a természetközeliséget, illetve azonosulni tudnak a cserkészek által képviselt értékrenddel, akár csatlakoznának is a szövetséghez.
No de nem eszik olyan forrón a kását!
Ahhoz, hogy valakiből cserkész váljon, nem elég elsajátítani az elméleti részt, megtanulni néhány dalt, imát és a Légy résen! köszönést. A kora reggeli ébresztő és torna csak a kezdet volt.
A hétvégén frissiben alakult Lóhere és Turul őrs tagjainak meg kellett tanulniuk a parancsszavakat, a helyes menetelést, az elsősegélynyújtást, hogyan kell tudatosan használni az iránytűt, milyen csomózási és tűzrakási módok léteznek, hová célszerű sátrat állítani, illetve mivel érdemes megtölteni a túrahátizsákot.
A cserkészjelöltek még azt sem úszták meg, hogy maguknak készítsenek vacsorát a szabadban (a hozzávalókat szerencsére nem a természetből kellett összegyűjteni, habár igen szép ludak vannak a faluban…). A közös zászlókészítés, őrsi csatakiáltás kitalálása, a plusz egy „cserkésztag” megalkotása, a kézműveskedés, a kiscsoportos ötletelések és játékok úgy feldobták a társaságot, hogy cserkészbecsszóra mondom, a nevetéstől mindenki öt évet fiatalodott.
Simon Rita
Techet Gábor felvételei
