A széljegyzetet illik (ajánlott) frappáns, figyelemfelkeltő gondolattal kezdeni. E logika mentén ezt az írás indíthatnám azzal, hogy Ukrajna választási lázban ég. Vagy: a tét a demokrácia, az ország gazdasági fejlődése. Esetleg: megújul, megtisztul a politikai élet.
Ugye, felkapnák a fejüket. No, nem a zseniális bevezető, a lehengerlő stílus váltana ki csodálatot, hanem a kézenfekvő kérdés: hogy lehet valaki, aki itt élte meg (át, túl) az utóbbi három évtizedet, ennyire naiv, tájékozatlan, hiszékeny.
Ami a választási lázat illeti, legjobb esetben hőemelkedésről beszélhetünk, s azt sem a tét nagysága, a döntés súlya, a nagyfokú felelősségérzet okozza, hanem esetleg az, hogy takarékossági megfontolásból túl korán kapcsoltuk le a fűtést, s különben is, ebben a változékony, bolondos áprilisi időjárásban könnyű megfázni.
És mi a helyzet a demokráciával?
Köszöni szépen, jól megvan. Persze a maga ukrajnai módján. Hisz itt mindenkinek mindent szabad. Már akkor, ha van elegendő pénze (értsd: dollárja, eurója) ahhoz, hogy megvegye, elintézze, rendelkezik befolyásos kapcsolatokkal, tudja, hol és hogyan lehet, kell megkenni a hivatal csikorgó fogaskerekeit.
Gazdasági fejlődés?!
Egy friss kimutatás szerint Ukrajna GDP-je jóval lassabban növekszik, mint a többi szovjet utódállamé. Nemcsak a balti országok előzik meg, hanem Kazahsztán és több kaukázusi „köztársaság” is. Ráadásul, az ukrajnai növekedés csupán számszerű, ha figyelembe vesszük az inflációt, a nullához közelít.
A végére maradt a politikai élet megújulása, megtisztulása.
Tény, a politikusként teljesen ismeretlen Zelenszkij a választás első fordulójában úgy lett első, hogy az őt követő két régi motoros, Petro Porosenko hivatalban lévő elnök, édesipari mágnás és Julija Timosenko egykori kormányfő, gázhercegnő, börtönviselt forradalmár együtt sem kapott annyi voksot, mint ő. Ebből egyetlen következtetés vonható le: a túlnyomó többség változást akar. Csakhogy az sem lenne valami felemelő, ha a rémdrámából tragikomédiába csöppennénk.
